Kidobni való(s)

Kidobni való(s)

Összetört látomás darabjai a padlón.

Szétzúzott fantáziám romja.

Lehullott, rózsaszín felhő a kagylón.

Naivitásom szétmállott pora.

 

Csalfa emlékkép, szétszórt szavak.

Vidd, magaddal ne hagyj nyomot.

Bedobozolom, elég sok akad.

Kigyomlállak, mint kerti gyomot.

 

Vissza a feladónak minden percet.

Minden valótlan ígéretet vissza.

Hazug szavaid, mint mérgező permet.

Szívem mégis magába issza.

 

Kidobom a csókod mi a vitrinben állt. 

Csak porfogóként tartom már rég 

Kidobom, a tegnapot miből hangod kiált.

Belekarmol vérző szívembe még.

 

S mikor majd vihar jő égi háború.

Vad széllel eresztem útnak a múltam.

Kapjon szárnyra a mámor s a bú.

Feledem, ahogy karodba bújtam.

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás