Mikor rátaláltam Luca fotóira, rögtön tudtam, hogy erről a lányról én írni akarok, így nagyon megörültem neki, amikor igent mondott az interjú felkérésemre. Teljesen magával ragadott az a világ, amit a fotóin keresztül közvetít. Leginkább a portréfotói voltak kiemelkedőek számomra, mert tisztán és tökéletesen lehet érezni a képeken keresztül az alanyok érzelmeit, személyiségét. Talán ez az, ami újra és újra visszavitt az oldalára, és ami miatt mindig szívesen időztem a képei nézegetésével. A munkáin keresztül értettem meg, hogy egy kép mindig tartalmazza az alkotót is, de akkor a legjobb, ha az alany személyiségét a fotós a tehetsége segítségével hitelesen és érdekesen tudja bemutatni. Úgy gondolom, hogy erre nem sokan képesek, de Luca a kivételek egyike.
Ezért is volt számomra meglepő, mikor megtudtam tőle, hogy soha nem tanulta a fotózást, nagyrészt saját maga kísérletezte ki a megfelelő technikát és stílust. Hasonlóképpen ledöbbentem, amikor elárulta, hogy a retusálást élvezi leginkább a portréfotózásban. Aztán persze elmagyarázta, hogy a képen szereplők reakciója miatt van ez így, hiszen szépnek látják magukat a feljavított képeken, és ezáltal sokkal boldogabbak lesznek, jót tesz az önbizalmuknak.
Nagyon szimpatikus számomra a fotózáshoz való hozzáállása, hiszen csupán csak azt akarja elérni, hogy jól nézzen ki egy kép. Ez az őszinte természetesség pedig rögtön szembetűnik a fotóin.
Imádom, ahogy annyira finoman nyúl egy-egy témához, mégis a végeredményből süt a dinamika és az extravagancia. Nem tudnám meghatározni vagy leírni a stílusát, de mindenképpen letisztultnak és elegánsnak mondanám. A formák és a színek remekül kihangsúlyozzák az adott kép hangulatát, ezzel pedig engem személy szerint el is repítettek a munkái egy külön kis dimenzióba.
Mivel most már én is Budapesten élek, rengeteg helyet volt szerencsém a saját szememmel látni. Viszont nagyon szeretem, amikor egy fotós munkáin keresztül újabb és újabb perspektívából láthatom a várost. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy egy újabb titkot osztanak meg velem az alkotók. Luca városos képeinél is ezt éreztem, hogy egyszerre lüktetnek és suttognak. Ez a megfoghatatlan kettősség pedig teljes mértékben elvarázsolt.
Köszönjük Lucának a végtelen türelmet, amivel megtisztelt minket, hiszen még akkor készült el az interjú és a cikk, amikor az oldal hónapokra elvonult megszépülni. Jövő héten olvashatjátok a vele készült interjút is!