Metamorfózis

Metamorfózis

A delelő nap előtt feloszló felhőfoszlány

apró szivárványokat szül magából

mielőtt a hő végleg szétszaggatja.

Részegen került oda, csak a szél fújta.

És már nem léphet vissza, ha akarna

se, pedig könnyeket ivott és folyóvizet

tiszta szívvel, mámoros fejjel keringett

a kék égbolton a többiek között elvétve

tekintettel mindenikre, aki csak holt és élt, 

aki benne és belőle létezett és épített epedve.

Most mégis atomjaira esik szét a fényben,

hogy majd később valahol összeállva

boldogság és nyomor között legyen választó

fejedelem,  de addig darabjai keringenek

a légben és térben, és nem lesz ugyanaz már

a szemünk előtt az ismerős, mégsem.

Szólj hozzánk!