#22. rész
– Egy csésze szeder teát kérnék, apró teasüteményekkel.
– Én is ugyanezt kérném, köszönöm. – válaszolta a férfi a pincérnek, furcsa volt neki, hogy most már szabadon, lelkiismeret furdalás nélkül nézheti a nőt, és nem kell a papírok mögé bújnia. – Szóval a divatcégnél dolgozol mostanság?
– Igen, nagyon szeretem. – mosolygott a nő. – De mi lenne, ha most kivételesen nem a munkáról beszélnénk.
– Persze, hisz ez egy kivételes alkalom. – nevette el magát Robert, majd Paige követte.
Két órán keresztül beszélgettek. Észre sem vették, hogy kétszer véget ért már az ebédidejük. Jól érezték magukat egymás társaságában, és nem akarták, hogy most vége legyen.
– Ó, a fenébe szerintem mennünk kéne! – szólalt meg Paige. – Kicsit nagyon elhúzódott ez az ebédidő.
– Ó, tényleg, rendben. Mit szólnál egy vacsorához?
– A vacsora jó ötlet. Este hétkor?
– Érted megyek!
Paige kirohant a teaházból sietősen elköszönt. Robert fejében elpattant egy gondolat, „nem vagyunk már tinédzserek…”
– Paige várj! – kiáltott a nő után.
– Tessék?
Odalépett hozzá, átkarolta a derekát és megcsókolta. Bal kezével végig simította az arcát, mélyen a szemébe nézett és mosolygott. – Legyen szép napod!
– Szép napom lesz, köszönöm. – a nő visszamosolygott, és érezte, ha nem fogná a derekát a férfi biztosan elájul.
Pontban este hétkor Robert ott várta a munkahelyi parkolóban a nőt.
– Szia, hova menjünk vacsorázni, mihez lenne kedved? – kérdezte a férfi.
– Haza, menjünk haza.
Robert szeme felcsillant és szó nélkül a gázra lépett.
– Szóval mi lesz a vacsora? – kérlelte a nőt.
– Nagyon éhes vagy, mert arra gondoltam, hogy előtte…
Megcsókolta a férfit és lehúzta a zakóját. Végig simította mellkasát és fülébe suttogott. – Előtte egy kicsit…
Megcsókolta újra, beletúrt a hajába és magához szorította a férfi testét. – Ami azt illeti… Annyira nem vagyok éhes… Óh, te jó ég…
Megragadta a nő combjait és az ölébe kapta. Hevesen csókolta, levetkőztette. Észre sem vették, hogy a hálószobában kötöttek ki, a selyem ágytakaró rakoncátlan fordulatokat vett alattuk. A szoba csendjét kéjes nyögdécselések töltötték meg. Vágyakozó suttogások és kielégült sóhajok.
– Uramisten, ez… – Robert újra felszabadultnak érezte magát, úgy érezte, most van a legjobb helyen. – Soha többet ne hagyj el! – nézett a nőre mosolyogva.
– Én? – nevetett Paige. – Hozz inkább vacsorát! – mindketten nagyot kacagtak, majd a férfi komoly pillantással felé fordult.
– Rendben! – majd megcsókolta a nőt és magukra húzta a takarót.
***
foto: pinterest
