A férfi szivarra gyújtott, mint minden este. Rendszerint a túlfeszített munka vagy a zsibbasztó edzés órái után kiült az erkélyre, hogy egy szivarral búcsúztassa a napot. Ilyenkor egy órára megáll számára az idő. Most azonban mindennél jobban vágyott arra, hogy megállítsa az idő folyton pergő homokszemeit, kívánta a csendet. Gyászolt.
A férfi hosszan nézte a kéken gomolygó füstöt, amely áttetsző felhőként indult el a csillagok felé. A nőre gondolt, a szerelemre, amely ahogy jött, úgy is lobbant el. Egy pillanat alatt.
Képtelen szerelem volt ez. A férfi egy vagány élsportoló és egy bohém filmművész keveréke volt, sűrű ébenfekete szakállal és ravasz tekintettel. Soha nem vigyázott pénzére, falta a nőket és a saját szabályai szerint élte az életét. A nő 17 éve házas, két gyermek édesanyja, a biztonságra finom játszó égi teremtmény. Nem illettek össze, de egy nyári napon a nő egy gyorsvonat sebességével érkezett a férfi életébe.
Elég volt egy szemvillanás és az addig felépített életük kártyavárként omlott össze, szinte felfalták egymást. Mindketten tudták, hogy rosszat tesznek, de valami megmagyarázhatatlan vágy lökte őket egymás felé. Először csak üzenetben vallották meg egymásnak szerelmüket, aztán elcsattant az első csók. Ajkuk egybeforradása megállíthatatlan folyamként hömpölygött át az életükön, ikerlángok voltak. Talán ezer éve keresték egymást, talán, mindig is egy párt alkottak. Lassan felfedeztek egy szálat, amely elszakíthatatlanul kötötte össze őket, ki tudja mióta. Talán, a világ teremtése óta. Egymás katalizátorai voltak, különleges hajtóerőként adtak szárnyakat egymásnak.
Egy nap azonban árnyékként csapódott közéjük a felismerés, nem a jó időpontban találkoztak. A férfi teljesen elkötelezte magát a nő felé, ám a nőt legyőzte saját egója, a biztonság iránti vágy.
Az utolsó találkozásnál mindketten elveszítették lelkük egy kis darabkáját, de a könnyek között meglapult egy különleges érzés. A felismerés, hogy bár még nem lehetnek együtt, mindketten megtalálták szívük másik felét. Évszázadok óta keringtek egymás mellett, és szerették egymást, ahogy csak az ikerlángok tudják szeretni egymást.
Amikor a nő kilépett a férfi lakásnak ajtaján, a nyárból hirtelen ősz lett, elvesztek a színek, csak a nő illata maradt a helységben.
A férfi hosszan nézte a kéken gomolygó füstöt, amely áttetsző felhőként indult el a csillagok felé. A nőre gondolt, a szerelemre, amely berobogott az életébe és mindörökké vele marad. Figyelte a bodros szivarfüstöt, amely bár mindig a csillagok felé igyekezett, de soha nem érhette el azt. A nőre gondolt, az illatra, az érzésre, lelkének ikerlángjára és alkut kötött a Sorssal.
Írta: Bimbó Lajos
Kiemelt kép: előzőéletek
