Sétálj át e kihalt városon,
Mint különc a mólón,
Mint számkivetett,
Mint aki elátkozott,
Hogy értsd miért nem adom olcsón,
Hogy tudd milyen építeni újat a romokból.
Sétálj át az üres utcákon,
Mint kereső átutazó,
Mint szertefoszlott szó,
Mint a megígért jó,
Hogy értsd milyen a hamis remény,
Hogy tudd miért hinnem újra oly nehéz.
Sétálj végig, egészen a főtérig,
Mint aki az áhítattól fuldoklik,
Mint koldus, aki örökké szomjazik,
Mint aki tudna még szépet álmodni,
Hogy értsd milyen, ha érint fájón a jelen,
Hogy tudd, itt örökké tart a szerelem.
Sétálj át, haldokló szívemen,
Mint tomboló vihar a csend után,
Mint aki felszabadítani jött sok év után,
Mint aki maradna is örökre tán,
Hogy értsd, már csak ennyit adhatnék,
Hogy tudd egy életen át veled maradnék.
(2022. 06. 18.)
Írta: Csánó Szabolcs
Kiemelt kép: yourtango
