Olyan, mint egy angyal. Porcelán arcú, kedves és törékeny, a bőre sápadt, hártyavékony, áttetsző és ránctalan. A tekintete élénk, figyelő és jóságos. A teste sovány, könnyű mozgású, egészségi problémái ellenére szívós. Kortalan.
Munkájában utolérhetetlenül szorgalmas, alázatos beosztott, aki tudja a kötelességét, és azért a szívét is képes kitenni.
Emellett bárkiben észreveszi a jót, és mindenkit szembe dicsér. Kit az eszéért, a szépségéért vagy morális tartásáért, remek ötleteiért, sőt egyszerre mindezért. Aki találkozik vele, annak biztosan megszépül a napja, vagy akár egész élete, mert általa hasznosnak és különlegesnek érezheti magát, akármilyen átlagos vagy haszontalan.
Ha a kliensek érdeklődnek ügyeik intézése felől, léleksimogatást is kapnak a felvilágosításhoz. Selymes, szeretetteli hangjával cirógatva őket olyanokat mond, hogy „Nem kell elkeseredni, Balogh bácsi! Élni kell, nem szabad feladni!” És Balogh bácsi nem adja fel. Példája terjed. Csodával határos, ahogy az idős megkeseredett emberek visszakapják az életbe és igazságba vetett hitüket, és lelkesen küldik el megírva, kisírva legmélyebbről fakadó, soha meg nem hallgatott mondanivalójukat, verseiket, rajzaikat. Megtapasztalták, hogy itt számítanak, nem utasítják el őket, hanem megbecsülik érdemeik szerint.
Angyalságából bőségesen részesül családja is. Megesett, hogy majdnem késve érkezett munkába, mert a férje véletlenül magára öntötte a tejeskávét. Azután készítette neki, hogy ellátta öreg, beteg édesanyját, aki őt sajnos már nem ismeri fel, sokszor még a nevét sem tudja felidézni. Bár igaz, hogy anyukája fiatalon és egészsége teljében sem a saját nevén szólította, hanem Juditkámnak, ahogyan a másik lányát nevezte el. Szerető gyermeke mégis minden hajnalban megeteti, felöltözteti, és kitakarít nála. Mikor nyugdíjas párja felébred, már az ő kezébe adja a gőzölgő reggeli italt, akinek csak a kortyolásra van gondja.
Nemcsak angyal, hanem gondoskodásának hatóköre miatt intézmény is. Áldozatosan fürkészi, kinek mi a beteljesületlen, megvetett, semmibe vett vágya és válogatás nélkül, egyben személyre szabottan kiszolgálja. Pletykára éheseknek hozza – viszi az információkat. Elmeséli, kinek van szeretője, házasságon kívüli gyereke vagy viszonya nevelt lányával. De egy-két mondattal és meleg anyai tekintetével meg is akadályoz bűnös kapcsolatokat. Kibékíti az ellenségeket. Feltölti élettel a megfáradtakat. Figyelmes és lefegyverző módján, surranva mindenfelé szórja a reményt, mert az élet sérelem, melyért vigasz jár.
Boldogan hisznek neki.
Erélyes gyengédségével eléri, hogy minden szál nála fusson össze, és olyan finoman mozgatja azokat, hogy a mögötte megbúvó manipuláció soha ki nem derülhet abban a világban, melyet kiszámíthatóvá és méltányossá varázsolt. Önmagát szívesen tünteti fel rossz színben, és megtisztelő bizalommal avat be másokat élete szerencsétlenségeinek történetébe. Nem ritkán kegyes hazugsággal teszi helyre a megtépázott lelkeket. Megejtően sérülékeny, amikor könnyeket hullajtva panaszolja el, hogy jutalomosztásnál “megint kihagyták”, miközben dicséretes munkájáért kiemelt anyagi megbecsülésben részesült.
Szolidaritásának és könyörületességének kiindulási alapja megdönthetetlen, hiszen mindenkinek szüksége van valamire. Így aztán bárki képes függővé válni tőle, keresni a társaságát, sőt kegyeit, hogy még egyszer az életben kedvenc gyermekké válva áhítattal vegye magához a neki járó lelki ölelést, elfogadást, a törődést.
Az angyal néha azért magának is csen egy kis örömet. Titokban csokit majszol napközben. A családja előtt lelketlenség volna lelepleződnie, mert nekik – féltő szeretetből – a kakaót is édesítőszerrel tálalja. Így a lekváros bukták megpenészednek otthonában, ha elfelejtkezik róla, hogy kíméletből törülköző alá rejtette.
A Biztonságban, melyre nincs magyarázat, mert úgy tűnik, túl van téren és időn, képes megenni egy tálcányi süteményt, nyolc csokis bagettet, eltüntetve a legapróbb morzsákat is. Sonkás szendvicset eszik áfonyás joghurttal. E téren és csak akkor, ha biztosan nem bánt meg vele senkit, saját lényét is kiengedi a fénybe.
Egyébként nincsenek magával kapcsolatos érzelmei. Ha volnának is, az ő érdekei, igényei nem számítanak. Sőt, ha valakinek eszébe jutna a valódi kívánságaihoz férkőzve őt emberré félreérteni, visszahúzódna éteri világába, melybe senki nem nyerhet betekintést. Sohasem tudható meg, mi van még ott, ahogy azt sem, súlyos traumák megküzdésével haladta meg emberi mivoltát, vagy azok reménytelen megoldhatatlansága miatt apránként kivesztek belőle a méltatlan érzések.
Néhány megátalkodott személyben azért felmerül a gyanú, hogy ellenállhatatlan bűbájossága egy nélkülöző balladai alakot is rejt, aki nem mer lebukni az emberek közé, mert olyan mohó féltékenység fogná el, melynek betöltésére már nem létezik emberi táplálék. Aki mégis megpróbál közelìteni hozzá, azonnal hátra lépést vált ki belőle, egy pillanat alatt kiüresítve szeméből a jóságot. Arcán meggyűrődik a hártyabőr, teste meggörnyed, mintha hirtelen szégyellné sudár termetét. Törékeny lénye megdöbbentően keménnyé változik, a beleütközött kíváncsiskodó pedig érthetetlen és alig elviselhető fájdalommal szedegetheti ki magából a rajta összetört tükör szilánkjait.
Egyet kell feladni csupán, a megismerés vágyát annak, aki maga mellett akarja tudni hajlíthatatlan jóindulatát.
Talán mégsem angyal, és talán nem is sérült gyermek, hanem egy új, magasabb öntudatra ébredt Nóra, aki belátásból nem jön ki a gyermekszobából, hiszen az igazság csak ott van jelen, ahol ő babázhat mindenkivel.
2021. 05. 15.
Írta: Majoros Ildikó
Kiemelt kép: pinterest
