Nem lehet…

Nem lehet…

Ezer szárnycsapás az élet,

te mégis a zuhanást éled.

Miért?

Reményvesztett vadként menekülöd át az életed,

Itt hagynál mindent, mintsem küzdenél, ha valami kell.

Te, csak futsz.

Rohansz a végzeted fele ami neked rendeltetett,

de ez mégis, csak a te ötleted.

Te találtad ki, hogy ez sorsod, élted útja,

búd, bánatod feneketlen kútja.

S beletörődtél, mert így könnyebb,

hogy nem te okoztad saját könnyed,

hogy nem te felelsz a hibádért s valód,

csak egy felsőbb hatalomból kidobott bohóc.

Így jó?

Elég csak az, hogy nem teszel semmit magadért,

azért,hogy szabad légy?

Hogy nem veszel mély levegőt a merülés előtt,

hogy csak fuldokolsz, s elveszted minden erőd?

Hogy irigykedve tekintesz az égre,

mert ő végleteit átlépte.

Te meg bezártad magad,

saját kalitkád vagy.

Azt teszed, ami ellen prédikálsz,

s mégis veszettül kalimpálsz.

Ezt akarod?

Te tényleg ennyiben hagyod,

hogy más eléd vágjon?

Hogy ami lehetnél, amit tehetnél,

mástól érvényesülni figyeld rég?

Nem hiszem, hogy tényleg ennyi,

hogy a lét,csak ily fikarcnyi.

Hogy anélkül veszek,

hogy lettem volna előtte,

Akár egy percre is.

 

Kiemelt kép:https://www.deviantart.com/madridy-boy/art/FreedoM-177450059

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás