Romantikusan bolondos – Interjú Galkó Patríciával

Romantikusan bolondos – Interjú Galkó Patríciával

Két hete már bemutattam Nektek egy író-költő lányt, aki  olykor nemcsak ír, hanem énekel is, vagy épp a színházban gyűjt ihletet következő művéhez. Galkó Patríciáról már sokat megtudhattatok a korábbi cikkünkből, de most interjúnkból még többet elárult magáról. Mesélt versekről, novellákról, színházról, sőt még dalszövegírásról is. 

 

11 éves korod óta írsz, hogy kezdődött ez el nálad? Emlékszel arra a pillanatra, amikor először úgy érezted, neked írnod kell? 

Pontosan emlékszem, a Nagypapám halála indította el bennem az önkifejezésnek e formáját. Nagyon szerettem Őt, és úgy éreztem valahogy ki kell adni magamból a gyászt és a fájdalmat, így jött az írás az életembe.

A régi gyermekkori írásaidat megőrizted? Ha igen, milyen érzés ezeket újraolvasni?

Még szép, hogy megvannak, egy füzetet nyitottam, amelyekbe vezetem a verseimet, jelenleg 82 versem van. A novellák és más történtek írása később kezdődött, azoknak is külön helye van.
Jókat mosolygok, amikor olvasom őket, mert eszembe jut az ok, amiért íródtak és remekül megmutatják nekem, mennyi mindenen mentem keresztül idáig.

Tanultál írni vagy önmagad képezted?

Anyukám szerint már első osztályos koromban is szépen fogalmaztam, nem kellett tanítani, hogyan fejezzem ki magam választékosan. Szerettem – a mai napig szeretek olvasni -, így hamar „magamra szedtem” a megfelelő szókincs mennyiséget, ami az íráshoz szükséges.

Versek mellett prózákat is írsz. Melyik műfajt kedveled jobban? Mitől függ, hogy épp milyen mű születik meg?

Legjobban a novellákat szeretem, de írni szoktam epikát, naplót, mesét, és úgynevezett románcot. A mindennapi életből merítek, illetve a velem történő eseményekből, de sok írásom sajátossága a szentimentalizmus.

Van kedvenced a műveid közül? Ha igen, miért pont az?

Az első novellám, amelyet színdarab formájába is megírtam, mert a szereplők, mind az életemben szereplő fontos személyek jellemvonásait viselik, de persze idealizálva vagy kissé eltorzítva. Azért ez a kedvencem, mert ebbe írom le, milyennek képzeltem volna el az életemet, ha egy másik országba és két generációval korábban születek.

Mi a kedvenc témád? Miről írsz a legszívesebben?

Kedvenc minden, amiben jelen van a szeretet és a jobbá válás ígérete. Ezért szeretek írni egy másik világról, egy idillikus világról, amilyen lehetne a miénk, vagy ami jelen van körülöttünk, csak nem mindenki veszi észre.

Ha pár szóban jellemezni kellene a stílusod, mit mondanál?

Romantikusan bolondos, optimista, naiv.

Honnan merítesz ihletet?

A körülöttem történő eseményekből, és az emberekből.

Van példaképed?

Igen, több is, a legtöbbjük ma is él és az életem része.

A Poet oldalán publikálod írásaid. Miért pont ezt választottad?

Kerestem egy közösséget, ahol kellemesen érzem magam és nem csak verseket tudok megosztani, de a költőtársakkal beszélgetni, játszani is lehet. Ez tűnt a legmegfelelőbb oldalnak.

Kiknek írsz? Kiknek szánod a műveid?

Attól függ… van, hogy konkrét embernek, akiről szól, de van, hogy csak az utókornak, mintegy tanúságképp.

Számít mások véleménye?

Nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, ki mondja. Két kezemen meg tudom számolni, hány ember véleményére adok.

Kapsz visszajelzéseket, esetleg kritikákat? Ha igen, hogy fogadod ezeket?

Kapok, többek között ezért is szeretem a Poet oldalát, mert itt egymásnak adhatunk tanácsokat. Mindig jó olvasni, ha valaki veszi a fáradságot és értékeli a művemet, a negatív kritika is hasznos lehet. Meg is szoktam fogadni őket, ha ésszerűek.

Énekelni is szeretsz, foglalkozol ezzel komolyabban is? Szeretsz mások előtt énekelni?

15 éves korom óta része az életemnek az éneklés komolyabban, bár előtte is tagja voltam zenei kórusnak. A gimnáziumi évei alatt 3 éven keresztül gyerekszínész voltam, ott kezdtem komolyabban foglalkozni az énekléssel, ennek már lassan 7 éve. Exibicionista vagyok, nem zavar, ha mások is hallanak énekelni, de nem minden izgalom nélkül kezdek bele.

Nem gondolkodtál még dalszövegíráson?

Dalszöveg átdolgozást csináltam már angolról magyarra fordítva és értelmezve a szöveget, de tovább még nem gondolkodtam a témában. Talán egyszer, ha az élet úgy hozza, írok egy saját dalt.

Színházba is szívesen jársz, a látott darabok hatnak az írásaidra? Tudsz belőlük ihletet meríteni?

De még mennyire! A színészek azok, akiket sokszor magam elé képzelek, ha le akarok pontosan írni egy érzést vagy szituációt. A mozdulataik, a mimikájuk, a hanglejtésük, mind-mind előttem vannak, amikor írok. Ezért is nézek meg egy darabot többször, hogy a részletekre is tudjak figyelni.

Mit szeretsz a legjobban a színházban?

Azt, hogy kiragad a szürke hétköznapokból, és elfeledteti veled, ha bánatod, problémád van.
Ott bárki lehetsz, nézőként is úgy érezheted, hogy részese vagy az eseményeknek és ez valami varázslatos tud lenni.

Mik a jövőbeli terveid az írással? Tervezel, esetleg könyvet vagy online publikálsz továbbra is?

Könyvet mindenképp szeretnék kiadni, de ehhez még várom az életemnek azt a pontját, amikor kikerekedik a történet, ami már egy ideje a fejemben rajzolódik és formálódik. Egyelőre még hiányzik pár lépés, hogy el tudjam kezdeni azt a történetet, amit megálmodtam.

köszönjük Patríciának a válaszokat!

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!