Szerelem, kommunikációs lehetőség és terápia – Interjú Varró Eszterrel

Szerelem, kommunikációs lehetőség és terápia – Interjú Varró Eszterrel

Varró Eszter a fotók szerelmese. Nemrég bemutattam nektek őt, munkáit és elmeséltem azt is, hogy én miként vélekedek képeiről.

Sajnos személyesen nem találkozhattam Eszterrel, nem láthattam őt dolgozni, de valamiért úgy érzem, hogy hasonlóképp festhet munka közben, mint egy ismerősöm. Látom a képeken azt, hogy mennyi energiát fektet bele, látom azt, hogy mennyire tökéletesen szeretné megfagyasztani azokat a pillanatokat, melyeket megörökít. Mikor belegondoltam abba, hogy ez a lány, hogy is néz ki alkotás közben, csak azt tudtam elképzelni, hogy testben ott van az aktuális alannyal, de fejben és lélekben egy másik dimenzióba utazik, ahol ő van és a kép…

Varró Eszter

Varró Eszter

Kicsit nézzünk együtt a dolgok hátterébe! Kíváncsiskodjunk, hogy hogyan is működik az egész! Sok mindent kérdeztem Esztertől, kicsit bevisz minket a kulisszák mögé!

1. Mikor és miért kezdtél el fotózni? Mesélnél a kezdetekről?

A fotózást körülbelül gimnázium közepe táján kezdtem, olyan 16-17 évesen. Anyukámtól húsvétra kaptam egy kis, kompakt gépet és azzal kezdtem fényképezni.
Mindig is művészlélek voltam, de gimnáziumig inkább csak rajzoltam. Aztán felfedeztem, hogy egy fényképezőgéppel hamarabb célba érek, ugyanis elég türelmetlen vagyok. Tehát, ha elképzeltem egy képet a fejemben mondjuk egy mezőről, biztos fel is adtam, hogy megrajzolom, mert a részletek megőrjítenek.

2. Mi áll hozzád a legközelebb? Emberek, tájak, épületek? Mi az, amit legszívesebben fotózol?

Főleg az emberek. Őket fotózni elég nagy kihívás, főleg hogy nincs olyan modellem, akit egyszerű rávenni egy-egy képre. Ezért gyakran készítek önportrékat is.
A tájak is nagyon vonzanak, imádom a természetet, habár viszonylag ritkán kirándulok vagy jutok ki a szabadba, ahol megérné pár fotó. De ha kinn vagyok, akkor minden témára rávetem magam. Főként makró fotókat készítek a növényekről, kisebb állatokról.

3. Hol szeretsz jobban dolgozni? Műteremben vagy szabadban?

Hát ha a szobám műteremnek számít, akkor főleg ott. Már ismerem melyik napszakban milyenek a fényviszonyok, az árnyékok, a lehetőségek. És egyfajta intimebb hangulatot is árasztanak az itt készült képeim. Mintha egy napló különböző lapjai lennének az egyes fotók.

4. Milyen technikával dolgozol? Az analóg vagy digitális képeket kedveled jobban?

99%-ban digitális technikával dolgozom! Párszor próbáltam az analógot is, de azt meghagyom a türelmesebb embereknek, tisztelet nekik! 🙂
Mióta megtaláltam a saját stílusom, azóta egy kis utómunkálatot is igényelnek a fotóim. Ezért számomra sokkal egyszerűbb és gyorsabb a digitális technika. Nem beszélve arról, hogy azonnal megosztható és bizonyos szempontból olcsóbb is, ha egyszer már belefektetett az ember a fényképezőgépbe.

Fotó: Varró Eszter

Fotó: Varró Eszter

5. Mesélnél kicsit arról, hogy a nyers képeket hogyan, milyen technikával kell/szoktad átdolgozni, hogy ilyen csodásak legyenek?

Mint azt már említettem: az egyszerűség és gyorsaság híve vagyok, tehát utómunkálatoknál is ezt tartom szem előtt. Nagyjából 5-6 éve egyetlen programot használok (Photoscape), amit ingyen le lehet tölteni az internetről és nagyon praktikus, könnyen áttekinthető és még magyar változata is van! Minden benne van, ami – nekem – kell. 🙂
A nyers fotókat próbálom minél kevésbé megszerkeszteni. Az évek alatt megtanultam, hogy a kevesebb mindig több!
Tehát szinte minden képemnél kizárólag fényerőt és/vagy kontrasztot, illetve egy kis plusz színt állítok be, adok hozzá. De legtöbbször csupán leheletnyit, hogy meglegyen a képek hangulata és ne keltse a nézőben azt az érzést, hogy ez már túl sok.

6. Milyen számodra a jó kép?

Ez érdekes kérdés. Azt vettem észre, hogy a személyes kedvenceim csak nagy ritkán egyeznek a ‘közönség’ kedvenceivel (saját fotók). De számomra az a jó kép, amit percekig bámulok és még mindig tud újat mutatni, felfedezek rajta egyedi részleteket vagy elgondolkodtat és akár évek múltán is eszembe jut valamiről. Ami egy megismételhetetlen pillanatot vagy egy emléket ábrázol.

7. Mi az, ami inspirál?

Emberi test, természet, versek, zene és az emlékeim. De főleg a legutóbbi, hiszen azt tudom legjobban átvinni a képeimbe, amit már átéltem/megtapasztaltam személyesen is.

Fotó: Varró Eszter

Fotó: Varró Eszter

8. Mondd, Eszter, mit szeretnél a jövőben? Milyen céljaid, álmaid vannak?

Nem vagyok az az előre tervező fajta. Sajnos. De mindig is szerettem volna művészettel és állatokkal foglalkozni, akár egyszerre. Illetve érdekel a pszichológia, főleg a kriminológia! Művészként pedig az a fő célom, hogy elérjen az emberekhez a mondandóm. Azok az aprónak tűnő dolgok, amiket nem mondunk ki, amit csak megmutatni lehet, elmesélni egy fotón keresztül.

9. Mit jelent számodra a fotózás? Milyen érzések kerítenek hatalmukba munka közben?

Nekem ez egyszerre szerelem, kommunikációs lehetőség és terápia.
Szerelem, mert mindennap úgy kelek fel, hogy azt érzem, alkotnom kell valamit, akármit!
Kommunikációs lehetőség, mert számomra így sokkal egyszerűbb megmutatni ki vagyok én valójában és mit is érzek, mint kiállni az emberek elé és elmagyarázni.
És terápia, mert a való életben igencsak visszahúzódó és bonyolult vagyok. A fotózás sokat segített – és remélhetőleg még többet fog -, abban, hogy jobban értékeljem önmagam és a körülöttem lévő hétköznapi csodákat!

10. Ha egy lehetetlennek tűnő célt kéne kitűznöd magad elé, mi lenne az?

Ha a fotózásra gondolok, akkor valószínűleg az, hogy fotóriporterként dolgozhassak. Ez jelen helyzetben több szempontból is lehetetlennek tűnik, de hát mint tudjuk: a remény hal meg utoljára! 😀

Köszönjük Eszternek a válaszokat!
Tekintsétek meg munkáit a https://www.facebook.com/EszterVarroPhotography?fref=photo oldalon! 🙂

fotó: Varró Eszter

fotó: Varró Eszter

fotó: Varró Eszter

fotó: Varró Eszter

 

Szerző:

Rose

“Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”
/John Lennon/

Szólj hozzánk!