délután

Melanóma

Melanóma

Szombat délután, hétkor a teraszomon. A nap már csak az akácfa legfelső ágait süti, és egy kósza napsugár a jobb szemembe villan. Arra gondolok, hogy írhatnék valamit. Róla, Rólad, a Világról, magamról, nem is számít. Bekövesedtem a magányba, mint azok…
Csak ült

Csak ült

Ült. Csak úgy. Egyszerűen csak ott volt. Nem lepett meg különösebben, elvégre a nagy dolgok már csak ilyenek. Ott vannak. Hol? Ott. Leültem mellé. Ő rám sem nézett, bár én reménykedni se mertem ilyenben, szóval nem érintett meg.Ültünk és néztünk…