Bevallom, már a megjelenéskor belopta magát a szívembe a borító, a fülszöveg és tulajdonképpen az, hogy illusztrált fantasy regényről van szó. És még nem is olvastam! Aztán sorra születtek az ajánlók, a pozitív visszajelzések, és elkezdtem tartani a könyvtől. Általában az ilyen tömegesen rajongás bennem éppen az ellenkezőjét éri el. Ám csaknem fél évvel a kiadását követően végre nekiültem és kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de én is elolvastam Addie LaRue láthatatlan életét.
– Drága Adeline! – mondja a sötétség, miközben beletúr a lány hajába. – Én lelkekkel kereskedem, nem irgalommal.
Nem először olvastam az írónőtől, így tudtam, hogy egyedien fogja meg az egyébként unásig ismételt témákat is. Ezúttal sem volt ez másképp. A történet középpontjában egy ősi istenséggel kötött alku áll. Már az ókorban is népszerű volt ez a toposz, és később is fel-felüti a fejét az irodalomtörténet különböző lépcsőfokain, de ritkán történt úgy, hogy a főszerepben egy nő áll. Addie egy álmodozó, aki a nem kívánt házasság elől menekül ebbe az ördögi játszmába, és meggondolatlansága miatt halhatatlanságra és feledésre kárhoztatja magát. Mindennek megvan az ára. A lány eladja a lelkét az ördögnek: szabadságra vágyik, és meg is kapja ezt, viszont amint kilép mások látóteréből, megszűnik létezni. Magányosan töltött 300 évét kísérhetjük végig, miközben nemcsak a történelem egyes állomásaiba kapunk betekintést, hanem abba, hogyan válik egy egyszerű lány sok művész álmává és múzsájává.
De ha művészet, csodák és szép dolgok nélkül kellene leélnie az életét, abba belebolondulna.
Amire szüksége van, azok a történetek.
Nehezen indult ez a kapcsolat. Az első 170 oldal lassan haladt a számomra, vontatottnak éreztem és egyes fejezeteket tökéletesen feleslegesnek. Addie és Luc karaktere sem váltott ki belőlem túl sok érzelmek. A történet ott kezdett el élni számomra, amikor Addie már nemcsak napról napra élt, hanem feltűnt az életében Henry, aki nemcsak pillanatokra látja a lányt, mint mindenki más, hanem mindig. Talán azért volt ez a fordulópont, mert Henry emberi volt, és lehetett vele azonosulni. Ám őt is csak a sztori vége felé sikerült megkedvelnem, amikor értelmet nyert minden döntése, minden cselekedete.
Az élet könnyű, csak jól kell megválogatni a szavakat.
A történetet végig körbelengi egy baljós hangulat, így sejthető, hogy nem szirupos befejezést szán majd neki az írónő. Minden fordulat előre el van hintve, fel van építve, így aki figyelmesen olvas, a legtöbb csúcspontot magától is kitalálhatja. Ennek ellenére kellemes, az utolsó 100 oldalon pedig egyenesen fájdalmas olvasmány, a szó jó értelmében. Gyönyörű gondolatok fűzére, percenként megállhattam volna jegyzetelni a szép idézeteket, a tökéletesen megfogalmazott gondolatokat, de ezt már sokan megtették előttem, ezért csak olvastam. Ennek ellenére, néha elkapott egy olyan érzés, hogy néhol túlírt és mégis üres volt egy-egy rész, elnyújtott, vagy pont a lényeg sikkadt el a sok nagyszerű, olykor manapság rendkívül divatos (közkedvelt? elvárt? modern? LMBTQ? cukimacska?) kép között.
Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz.
A végjátszma bár várható, hogy szomorú lesz, letaglózott. Lehet rosszul értelmeztem, de a vége számomra negatív jellemfejlődést és rossz üzenetet hordozott.
Tömény egzisztenciális szorongás. Bántalmazó, birtokló kapcsolat a köbön.
De milyen véget érhetne egy történet, amit tulajdonképpen az ördög komponált?
– A sötétség a saját játékát játssza. A saját játékszabályai szerint. És te vesztettél.
Addie LaRue láthatatlan élete egy mai újraértelmezése az ördöggel kötött alku toposzának. Sokszínű, szépen megfogalmazott, dráma történet egy örök álmodozó lányról, egy törött szívű fiúról és magáról a gonoszról. Szerettem és utáltam is egyszerre ez a regényt, de annyi szent, hogy mély hatással volt rá. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az olyan történelmi fikciókat vagy urban fantasy történeteket, amelyeket áthat a romantika meg a művészet iránti nagyfokú rajongás.
Mi az ember, ha nem az általa hátrahagyott nyomok összessége?
Ha tetszett az ajánló, a könyvről többet itt tudhatsz meg:
