Octavia E. Butler trilógiája bár több évtizede született, de már az első rész kapcsán is egyértelművé vált, hogy ez nem jelenti azt, hogy idejét múlt vagy retro lenne a történet. A Hajnal erőteljes, ámbár vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. A negatív érzések nem az írónő stílusának, vagy a mű színvonalának szóltak, hanem a témáknak, amit boncolgatott. A második rész szintén mély benyomást tett rám, de a mérleg ezúttal egyértelműen a pozitív irányba billent. A magyar kiadás borítója telitalálat, nagyon igényes és hűen tükrözi a regény mondanivalóját.
Ajánlóm ezúttal a második részt veszi górcső alá.
Egy kis emlékeztető: a háború után az emberiség csaknem kipusztul, ám a segítségére siet egy idegen faj, ám a segítség nincs ingyen. Az oánkálik kereskedők és a segítségért cserébe a saját genetikai állományukat szeretnék feldúsítani az emberi faj örökségével. Lilith lett az első nő, akit bevonnak a projektbe, akiben elsőként megfogan egy hibrid gyermek. Lilith neve beszédes, hiszen hol az Isten által teremtett első nőként, hol a démonként hivatkoznak rá a források. A neve az emberiség körében hírhedtté válik, a lázadó törzsek gyűlölik az asszonyt. Én sem tudtam teljes szívemből megszeretni az első kötet főszereplőjét, de a második kötet fordulatot hoz.
Sok év eltelik az első kötet eseményeit követően, ami kicsit kizökkentett, viszont utólag belegondolva, jobb volt így. Az írónő nézőpontkaraktert váltott, és Lilith sokadik gyermeke, az egyetlen ember szülte hím, Akin kerül a középpontba. Akint kisded korától kezdve végigkísérhetjük az útján, és bár először nagyon bizarr, hogy egy totyogós testébe egy fejlett értelem szorult, aki olyan szókinccsel rendelkezik, mint egy doktorált felnőtt, hamar meg lehet kedvelni. Az ő szemén keresztül megismerhetjük mind a két faj sorsát és életét, végigkísérhetjük belső dilemmáit és azonosulni is tudunk vele, mivel szinte teljesen emberi. Főleg annak következtében, hogy egy rajtaütés során elszakítják a családjától, és belecsöppen a lázadó emberek világába. Ez az időszak markánsan befolyásolja Akin szemléletét, későbbi motivációit, és tulajdonképpen kiteszi a könyv felét. Akár egy kisgyermeknél az első három év, az ő kötődésében is fontos szerepet játszik ez a pár hónap. A későbbi részek, ahol Akin már az átváltozása előtt álló, fiatal férfi, eseménydúsabbak és pörgősebbek, akkor kezdtem el úgy érezni, hogy ezt vártam már az első kötet eleje óta. Az Átváltozás közepén érkeztem meg a történetbe, mélyedtem el a világba, talán azért, mert ekkor kezdték el a főszereplőt is azok a témák érdekelni, mint engem.
Akin empatizál mindkét fajjal, és még erőteljesebben éli át az anyja dilemmáit, hiszen ő félig a földönkívüli faj leszármazottja, sosem fordíthat hátat a gyökereinek. Ez a könyv is hatásosan és lehengerlően mutatja be az erőszakot, az elnyomást, a manipulálást, és gyakran az olvasó sem tudja eldönteni mi a jó, mi a helyes lépés, csak azt, hogy a helyzet rossz, változásra van szükség, de igazából az egyik faj sem tudja, mi a megoldás. Az oánkálik felsőbbrendűek, istent játszanak, mert úgy vélik, az emberiség már eljátszotta az esélyét. És az emberek mindent meg is tesznek, hogy alátámasszák ezt a hiedelmüket. Akin keresi a jó megoldást, keresi az identitását, miközben dilemmáit az átváltozás, az ivarérettséggé válás gyötrelmei is nehezítik. A történet függővéggel zárul több durva fordulatot és brutális jelenetet követően.
Az Átváltozás túlszárnyalja elődjét, szélesíti a Xenogenezis világát, és egy olyan főszereplőt tesz a cselekmények középpontba, aki belelát mindkét faj életébe, érti a vágyaikat és szokásaikat, tipródik az emberek sorsa miatt, és törődik másokkal. Akin egy szerethető karakter és ezáltal a regény is sokkal közelebb kerülhet az olvasóhoz, mint az első rész. Az Átváltozás egy ízig-vérig hard-sci-fi súlyos témákkal és megrázó eseményekkel. Ajánlom mindenkinek, aki szeret az elnyomásról, az idegengyűlöletről és az emberiség jövőjéről filozofálni.
A könyvet megrendelhetitek itt: https://www.agavekonyvek.hu/konyvek/atvaltozas
A képek az Agave Könyvel promóciós anyagából valók.
