Szabó Róbert új regénye A remény háborúja sorozat második része, a Kibervér folytatása. Sajnos az első részt még nem volt szerencsém olvasni, de az író, amikor felkért legújabb könyve értékelésére, biztosított afelől, hogy a kötetei önmagukban is megállják a helyüket, a történetek lezárt egészek, csak a világuk közös. A Driftet a Book Dreams Kiadó vette gondozásba, amely tavaly nyomtatott formában, idén pedig ekönyvként is megjelent. A magyar szerző sci-fi könyve olyan témákat boncolgat, mint a kirekesztés, a drogprevenció, a társadalmi nyomás és a gamer világ, miközben a Földet természeti katasztrófák fenyegetik és egy mesterséges intelligencia a szabadulásért harcol.
A regény első harmada olyan, mintha a Need for speed és a Grand theft auto játékokat ötvözték volna egy virtuális valóságban, így aki szereti az akciót, a szexi pasikat és csajokat, na meg az autókat, azoknak igazi kuriózum lehet. Utána pedig egy erőszakkal és bosszúval teli játszma veszi kezdetét, amelyben Creg és John rivalizálását, jellem(vissza)fejlődését kísérhetjük végig.
– Régen, gyerekként azt gondoltam, hogy mindenki csak áll mozdulatlanul, belefagyva az időbe, és csak akkor mozdulnak, ha ott vagyok a közelükben. Nem tudtam volna elképzelni, hogy millió és millió emberi lény különféle célokkal, gondokkal, történetekkel örökké haladnak a saját életükben.
A főszereplők középiskolás srácok és lányok még a történet elején, így a regény kezdetben jobban hajaz egy young adult szappanoperára, mint egy science fiction alkotásra, ám a nyelvezet és az erőszak miatt ennek a korosztálynak nem ajánlanám. Úgy tudom, megjelent egy light verzió is, amelyben finomított formában jelennek meg az agresszív jelenetek, így az érzékenyebb lelkületű embereknek inkább azt ajánlott elolvasni.
A történet második fele hónapokkal később játszódik, így kilép a gimnazisták hormontúltengéses világából, hogy aztán két fő szálon induljon tovább. Az egyikben az antihősök tipikus díszpéldánya a főszereplő: Creg, az elkényeztetett gazdag gyerek, aki megússza a legnagyobb aljasságokat is nagyhatalmú apjának köszönhetően. A fiú nem elég, hogy szinte sebezhetetlen és bárkit képes félkézzel elintézni, egy új típusú drog függője, valamint képes a pszichopatákra jellemző önigazolással minden gonoszságot saját magában hőstettként beállítani. A csak külsőleg tökéletes szőke titán belehabarodik egy mesterséges intelligenciába, ami (vagy inkább aki) ráveszi, hogy kihozza őt a valóvilágba. Creg mindent alárendel ennek a célnak, és úgy tűnik, a virtuális világban elkövetett bűntettek miatt már fel sem fogja, ha a valóságban is emberi életeket tesz tönkre.
– Nem minden élet ér ugyanannyit, de a törvény szemében az élet egyenlő. Mégis szerinted a hajléktalan élete, vagy a benyulazott suhancé, aki szórakozásból vágja el a torkod, mert éppen azt hiszi, hogy játszik valami elmebeteg játékkal, ugyanolyan értékes, mint Tesláé, Einsteiné vagy Nagy Sándoré?
A másik fő karakter John, Creg utánfutója, aki bár egy jólelkű, visszafogott srác, a barátja hatására kifordul önmagából, és miután szemtanújává válik egy gyilkosságnak, a bosszúnak szenteli az életét. Ő akár szerethető karakter is lehetne, de valahogy mindig, amikor közel került volna hozzám, tett vagy gondolt valamit, ami karakteridegen volt és hiteltelenné teszi a jó cselekedeteit.
Pár női szereplő is feltűnik a színen, de a gondolkodásmódjuk túlságosan férfias, máskor gyerekes, az ábrázolásuk kissé szexista. Pár női béta vagy előolvasó segíthetett volna árnyalni a személyiségüket, de ebben a formában sajnos a tragédiájuk nem tudott megérinteni, viszont Creg hozzájuk fűződő viszonyában jól megjelenik, hogy a nőket sokszor mennyire tárgyiasítják és sérülékenységüket, naivitásukat mennyire kihasználhatják, ha rossz társaságba keverednek. És ha már terítékre kerültek a szereplők, talán a mesterséges intelligencia, Lena lett a legjobban eltalálva, kár, hogy csak a történet vége felé kapunk belőle többet.
A regény fordulatos és izgalmas, de sajnos a történetvezetés még kiforratlan, a fókuszpontok nincsenek meg, mintha túl sok mindenről akarna szólni ez a regény. A karakterek többségében kétdimenziósak, a párbeszédek sokszor esetlenek, a nyelvi szint hullámzó, az információadagolás ritkán simul bele a szövegbe, gyakran erőltetett és kiveti az olvasót a történetből. A diákok érzelmi és szerelmi élete az általános iskolai színvonalon mozog, míg a szexualitás túl nagy terepet kap. Viszont! Az ötlet egyedi és a történetben is van potenciál, így egy erőskezű szerkesztő és alapos korrektor segítségével többet is ki lehetne belőle hozni. A kiemelt idézetek is arról tanúskodnak, hogy értékes és különleges gondolatok is megfogalmazódnak a regényben, amiért megéri olvasni, csak ki kell hámozni azokat a szövegkörnyezetből. A legérdekesebb pedig az, hogy minden egyes mondat, ami megfogott, pont Cregtől származik, aki ugyebár nem lett a szívem csücske.
– Lena, az emberek is csak mobil szervezetek, akik be vannak zárva az önnön testükre. Sosem leszünk képesek kiszabadulni a saját elménk jelentette fogságából. Minden tudat, agy, ember egy elszeparált kis világ az univerzumtól, egy valódi kis börtön.
Összességében az erőszak, a szexizmus és a drogfüggőség kerül központba ebben a regényben, amelynek csak keretet szolgáltat a haldokló bolygó és nem túl távoli jövő világa, amelyben vallási fanatikusok harcolnak a technológia ellen és “életre kel” az első virtuális istennő. Ezek érzékeny témák, ezért fontos róluk beszélni és megérné emiatt kissé újragondolni, újraírni a történetet, hogy az üzenete kellőképp átjöjjön az olvasó számára, ám jelen formában is szórakoztató a történet, ha eltekintünk a hibáitól. Ajánlom azoknak, akik egy pörgős és akciódús kikapcsolódásra vágynak, szeretik a bosszútörténetek, illetve azoknak, akik a gamerek világában járatosak.
A regényről többet:
