Az Agave Könyvek fantasy kínálata mindig mesés darabokat rejt magában, a nemrég megjelent Csillagtalan Tenger pedig szó szerint hozta az elvárásaimat. Az írónőnek, aki az íráson kívül multimédia és vizuális művészettel is foglalkozik, valamint színháztörténetet is tanult, az első fantasy regénye, az Éjszakai cirkusz 2012-ben jelent meg hazánkban. Morgenstern a szerteágazó művészeti érdeklődése a regényében is visszaköszön, a számos irodalmi utaláson túl, több videojáték is visszaköszön a lapokon, továbbá a tarot kártya rejtelmeibe is betekinthetünk.
Jókor talált meg ez a könyv, mert nyomban azonosulni tudtam Zachary-vel, a történet főszereplőjével, aki éppen a szakdolgozatán dolgozott és könyvekbe fojtotta a bánatát. Nemcsak a karantén, de az egyetemi kötelességeim miatt is begubóztam az elmúlt hetekben én is, így tökéletesen egyet értettem a főszereplő gondolataival:
Olvasásból akar egyetemi diplomát szerezni. Nem akar dolgozatokat leadni, nem akar vizsgázni, csak olvasni.
forrás: https://www.theglobeandmail.com/
A történet egyes szám harmadik személyben íródott, jelen időben, amely az első pár fejezet során nem igazán nyerte el a tetszésem, mert valahogy mindig nehezemre esik jelen időben elképzelni az eseményeket. Ám miután belerázódtam és ráéreztem a történet hangulatára és ütemére, megértettem, hogy ez így tökéletes. A főszereplő nemcsak egy visszahúzódó könyvmoly, hanem egy vérbeli játékos, a játékok történetekkel ellentétben a jelenben zajlanak. Aktívan, az adott pillanatban kell dönteni, megtenni a helyes lépést. Ezzel szemben a történetek már lezárult események láncolatai, ezért is esik jobban az emberi elmének múlt időben olvasni a történéseket, míg a Zachary-vel történő különleges és megmagyarázhatatlan események folyamatosan formálódtak, változtak a regény során, mintha nem is e-bookon, hanem egy konzolon keresztül tárult volna fel előttem az egész Csillagtalan Tenger.
– Esetleg azt is megmutassam, merre van Mekka? – kérdezi a Gazda.
– Nem kell, köszönöm. Szabadgondolkodó pogány vagyok.
A férfi értetlenül félrebillenti a fejét.
– Szellemi beállítottságú, de nem vallásos – magyarázza Zachary.
Arra gondol, hogy az ő egyháza a történethallgatás, a hangos koncertek és a lázadás. A vallása pedig a frissen hullott hó csöndjében, a koktélok ízében és a könyvek lapjain olvasottakban rejlik. De ezt nem teszi hozzá hangosan.
Elsőre összefüggéstelen történetek halmazának tűnhet ez a könyv. Az első négy-öt fejezet után viszont kezd összeállni a kép, a főhős által talált kötet, az Édes bánatok meséit és a jelenben zajló eseményeket olvashatjuk felváltva a kötet elején. És amikor a jósnő fia ráébred, hogy ő az egyik szereplő a könyvben, nincs éjjele és nincs nappala, ki kell derítenie, ki látta és jegyezte le azt, amikor kisfiúként egy sikátorban észrevett egy ajtót, ami korábban nem volt ott. Akkor nem nyitotta ki azt, mert azt hitte, káprázik a szeme, vagy csak egy festményt lát maga előtt, de a könyvből megtudja, hogy azaz ajtó rá várt. Az a különleges világ pedig, ami mögötte húzódik, még mindig arra várakozik, hogy meglátogassa.
A történet fő színhelye Csillagtalan Tenger és egy föld alatti, hatalmas és ódon könyvtár tele könyvekkel és macskákkal, ahol bármilyen finomság rögvest elkészült, csak szólni kell a Konyhának. Én is szívesen bevackoltam volna magam az egyik termébe. Rengeteg szimbólum, a méh, a kard, a méz, a hold, a sors és az idő megjelenik, mind megőrzi régi jelentését, de új réteget is kap, alakot ölt, szerves részeivé váltak ennek a csodás világnak. A történet nyelvezete is a mesékre jellemzően egyszerű, ám olyan gondolatok rejlenek benne, amelyek közül több is megfogott. A művészettel, az élettel és a szerelemmel kapcsolatban nagyon szép és igaz mondatokat fogalmazott meg az írónő.
Ez az ember egy hely, amelyben örökre el tudna veszni.
A szereplők izgalmasak, és sokrétűek. A főszereplőn kívül közelebbről megismerkedhetünk Doriannal, a szíveket összetörő bérgyilkossal, aki kellemes hangján történeteket mesél kiszemeltjének, és a rózsaszínhajú, időtlen Mirabellel, aki mindig jókor van, jó helyen. Ám rajtuk kívül még rengeteg meseszerű és rendhagyó mellékszereplő meséjébe is bepillanthatunk.
– Sajnálom, ma nagyon költői idő van. – Hogy milyen? – kérdezi Zachary, mert azt hiszi, rosszul hallotta.
– Költői – ismétli meg Mirabel. – Olyan az időjárás, mint egy költemény. Minden szónak több jelentése van, és minden egyetlen hasonlatra épül. A jelentés rímekbe, hangokba és a mondatok közötti szünetekbe van belesűrítve. Mélyreható és metsző, mint a hideg és a szél.
Erin Morgenstern új könyvével bebizonyította, hogy a meseszövés mestere. Egy saját, önálló mítoszt teremtett a Csillagtalan tengerrel. A regény rendkívül összetett és mélyenszántó, ötvözi a portal és az urban fantasy jegyeit, ami mellett az olvasó rálelhet benne a romantikára is. De nem ám csupán hétköznapi szerelmek kibontakozását láthatja! Az LMBTQ vonalon túl, még sok más rendhagyó és megható egymásra találást olvashatunk. Ez a történet írja és olvastatja is magát.
Örömhír azoknak, akiknek tetszett ez a könyv: az Agave Könyvek tervezi újra kiadni Az éjszakai cirkuszt is! Én biztos beszerzem!
A Csillagtalan tengerről még több:
A kiemelt kép az Agave Könyvel promóciós anyagából származik
