“Gyógyítsd meg a világot
Tedd egy jobb hellyé
Érted és értem
És az egész emberiségért”
(részlet: Michael Jackson Heal the World c. dalának magyar fordításából)
Pusztuló természet, kihaló állatok, vízhiány, egymást el nem fogadó emberek. Ez a szomorú jelen, amely könnyen válhat jövővé. Az elmúlt években nagy népszerűségnek örvendtek a disztópiák. Különösen A beavatott és Az éhezők viadala – trilógia. Amikor egy mozis magazinműsorban felvetődött a kérdés “miért?” az alkotók azt válaszolták a fiatalokat elkezdte érdekelni a jövő. Még, ha csak ennyi hasznuk van a posztapokaliptikus témájú műveknek már megérte papírra illetve vászonra vinni őket. Jómagam – meglehet a melankóliára való hajlamosságom okán, vagy mert szokásom kívülállóként globálisan szemlélni a világot – úgy gondolom, ezek az alkotások inkább a jelent, mintsem a jövőt ábrázolják. Az a szomorú valóság, hogy vannak rendszeren kívüliek (hajléktalanok), mint A beavatottban, bizonyos gyerekek erőszakosak a társaikkal (iskolai bántalmazás), akárcsak Az éhezők viadalában. Továbbá az Éli könyvében a legnagyobb kincs a víz szintén időszerű, hiszen Fokvárosban kis híján elfogyott.
Évekkel ezelőtt a 2012. 12. 21 – es világvége jóslat mellett felvetődött, hogy nem is apokalipszis lesz, hanem globális tudatváltás. Nos, bizonyos mértékben mindkettő teljesült. Ugyan nem pusztult el a világunk, viszont haldoklik. Még csak tudósnak sem kell lennünk, hogy lássuk a problémákat, amiket a bevezetőben felsoroltam, hiszen például a szélsőséges időjárás változás valamennyiünk szervezetét megviseli. Mivel a pusztulás sebessége a katasztrófafilmekben lejátszódó szuper gyorsaságnál jóval lassabb, hajlamosak vagyunk hátradőlni. Emellett azért is, mert hozzászoktunk a rossz hírekhez. Már – már immunisak vagyunk, és ha csak nem a közvetlen környezetünkben történik a baj, például a vízhiány, hidegen hagy bennünket. Tisztelet a kivételnek! Vajon még hány erdőnek kell leégnie, állatfajnak kipusztulnia vagy gyermeknek/felnőttnek éhen halnia, hogy tegyünk valamit.
“A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit. De nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.”
(Mahatma Gandhi)
kép: Sulinet
A közömbösség mellett másik negatív vonásunk a felelősség áthárítása. Pedig a bolygónk meggyógyítása közös ügyünk. Lehet mutogatni, ugyan tegyél már valamit, neked több pénzed van. Esetleg elkezdeni környezettudatosan élni, ami nem annak a függvénye, mennyi lapul a tárcánkban, sokkal inkább egyéni döntés. Például hajtógázas dezodor helyett pumpásat, golyósat használni. Ugyan egy polccal lejjebb van a boltban, de én jó ideje váltottam. Megérte lehajolni, más adagolójú terméket választani, mert ezzel tettem a bolygónkért.
Globális tudatváltás. Ezt sokan tömeges agymosásként értelmezik, szóval fogalmazzunk másként. Globális gondolkozásváltoztatás. Jómagam ebben látom a megoldás kulcsát. Sőt, megfigyeléseim alapján rajtam kívül még számottevően. Ő vegán életmódra váltott, te hagyod élni a méheket, én golyós dezodort használok. Hárman különféle tettekkel gyógyítjuk, tesszük jobb hellyé a világot.
Ember embernek farkasa. Ez is egy betegsége a bolygónknak. Bántjuk a másikat a vallása, a bőrszíne vagy amiatt, hogy előrébb jussunk a munkahelyi ranglétrán. Emberek robbantják fel magukat, és a környezetükben tartózkodókat. Diákok lövöldöznek az iskolákban. Megerőszakoljuk egymás lelkét, testét szavakkal és/vagy tettekkel. Átgázolunk egymáson ahelyett, hogy összefogva, közös erővel tennénk jobb hellyé a világot. Persze, vannak kivételek, de a maréknyi helyes úton járó mellett fontos lenne a megelőzés no meg az odafigyelés.
kép: economictimes
Végszóként néhány jó tanács: Spóroljunk a vízzel, kérdezzük meg a másiktól hogy van, és lehetőleg várjuk meg a választ. Gondolkozzunk globálisan, figyeljünk egymásra. Tegyünk közösen azért, hogy még sokáig élhessünk a mi gyönyörű kék bolygónkon.
Gyógyítsuk meg a világot!
Kiemelt kép: Medium
