Vajon milyen az igazi boldogság? Egy óriási érzés vagy apró emóciók összessége? Esetleg eget rengető, sugárzó non – stop örömmámor. Hogyan érhetjük el, és tarthatjuk meg?
Sokan többféleképpen definiálták már a boldogságot. Mindenkinek más az értelmezés a kilencbetűs fogalmat illetően. A dalai Láma szerint nem más, mint az életünk célja, amelyre folyamatosan törekszünk, amíg csak létezünk. Ann Brashares írónő pedig apró gyöngyökből fűzött láncként határozza meg Négyen egy gatyában című regényében.
Probléma akkor van, amikor összekeverjük a hamist az igazival, beérjük a valóság helyett az illúzióval. Egyre személytelenebb tárgyközpontú világunkban akadnak, akik megelégszenek az instant boldogsággal, lájkoktól teszik függővé örömüket és és többször érintik meg okostelefonjuk kijelzőjét, mint szeretteiket. Mások tárgyakat, valamint ingatlanokat vásárolnak ész nélkül. Minél több legyen, annál boldogabbak lesznek. Hazudnak maguknak.
Amennyiben még hiányos tudásunk, már ami az igazi boldogságot illeti, legbölcsebb tanítómestereink azok, az embertársaink, akik ugyan primitívebb környezetben élnek, mégis elégedettek.
kép: portfolio.hu
Gondolok itt afrikai törzsekre példának okáért, vagy olyan szigetekre, amelyek helye, lakóinak kiléte okkal titkos. Nem természetes számukra, hogy van ívóvíz, keresniük szükséges, mégsem panaszkodnak. Örülnek a napsütésnek, a talált folyadéknak.
” Minden nálam van, amire szükségem van.
Van levegő a tüdőmben, és néhány papírlap.
Imádok úgy ébredni, hogy nem tudom aznap hol
kötök ki majd,
kivel találkozom.
Minden egyes nap számít.”
– fogalmazza meg életfilozófiáját Jack Dawson a Titanicban. Újabb remek példa arra, milyen egyszerű megtalálni apró dolgokban az igazi boldogságot. Meglelhetjük a valódit élményekkel való gazdagodásban: olvassunk, hallgassunk zenét, süssünk – főzzünk, táncoljunk az esőben, sportoljunk és még sorolhatnám a végtelenségig.
Vannak akik – bevallom, velem is előfordult már – feltételekhez kötik a boldogságot. “Majd boldog leszek, amikor rendben lesz mindkét életterületem, szültem gyereket, férjhez mentem, házat építettem, leadtam tizenöt kilót.” Ismerős ugye? Pedig sokkal hamarabb elmerülhetünk a kilencbetűs érzésben, amennyiben képesek vagyunk hálásnak, elégedettnek lenni a már elért eredményeinkkel, és bizakodva tekinteni a még ránk váró csodálatos dolgokra, emberekre, élményekre. Akkor is, ha még keressük a párunkat vagy a munkánkat.
Jómagam sokáig hajszoltam a sikert, főleg a tanulmányi eredményeim miatt éreztem magam boldognak. Maximalista voltam, no meg karrierista. Túlságosan akartam, időt, energiát áldoztam, rámentek a társas kapcsolataim. Saját hibámból okulva később harmóniát teremtettem. Harmóniára törekszem az életem valamennyi területén. Valamint a fent említett apró dolgokban megtalálni az örömet olyan gondolat, amellyel azonosulni tudtam, és alkalmazom. Sokáig úgy hittem az igazi boldogság valami óriási, szikrázó érzés, hogy mindent el kell érni, meg kell szerezni. Tévedtem. Jó ideje már úgy vélem, amire szükségünk van azt éppen elég elérni. Legyen az egy új könyv, koncert vagy a megfelelő társra találás. Inkább kevés kiváló minőségű tárgy, élmény, kapcsolat, mint sok felesleges ócskaság.
Hol találjuk az igazi boldogságot? Ott van bármiben, ami mosolyt csal az arcunkra: a gyermekek nevetésében, az esőben táncolásban, bennünk, amikor butaságot csinálunk, mégis képesek vagyunk nevetni magunkon.
Ne feledjük az öröm gyöngyök összegyűjtése nagyszerű elfoglaltság. A belőlük fűzött láncot pedig mindnyájan viselhetjük nap, mint nap. Az apró örömök sokasága, ez az igazi boldogság.
“Minden egyes nap számít.” (Titanic)
kép: Daily Mail
Kiemelt kép: pixabay
