”csókjaid bőrömbe égnek,
csakis a szerelem fájhat ennyire…”
Paloma Faith
www.pinterest.hu
Felsődben elaludni, majd veled álmodni. Még mindig érezem rajta halványan illatod.
Ennyi maradt itt velem belőled, az ezernyi közös emlék, a ruhák, amiket nem vittél magaddal, és pár kacat, amire ott nincs szükséged. Azóta ezerszer átnéztem őket, végigtapogattam puha anyagukat, megpróbálva felidézni, mikor viselted őket. Még az éjjeliszekrényed is úgy maradt, ahogy hagytad. Tele azokkal a papírokkal, amikre verseket írtam neked, te meg megtartottad őket emléknek. Csak a töltőd hiányzik, és az a könyv, amiről tudom, hogy csak miattam kezdted el olvasni. Talán már befejezted régen, talán nem volt időd folyatni. Nem mertem megkérdezni.
42 napja, hogy elmentél. Azóta meg kimerítettünk minden kommunikációs lehetőséget, amit csak találtunk. Éjjeleken át tartó telefonbeszélgetések, millió egymásnak küldött kép, üzenetek, amiknek néha abszolút semmi értelme se volt, mi mégis érettük. 9570 mérföld közöttünk, s mi mégis mindent megtettünk, hogy ne tűnjön annyinak. De az igazat megmondva, semmit sem várok annál jobban, hogy végre visszatérj hozzám. És minden olyan legyen, mint régen. Ha egyáltalán olyan lesz-e minden, mint régen.
www.pinterest.hu
Merthogy te ott vagy, felelevenítve régi életed, egy életet, aminek én nem voltam részese. Én meg itt maradtam a közös életünkkel, mélyen legbelül rettegve attól, hogy talán érzéseid nem lesznek olyan erősek, mint ahogy elképzeltem őket. Talán a régi emlékek győznek majd, te meg végleg itt hagyod közös otthonunkat. Egy otthont, tele nevetéssel, közös főzéssel, borral átitatott estékkel. Egy otthont, amiből, ha kilépsz, már semmi sem lesz ugyanolyan. Egy otthont, amit majd nekem is el kell hagynom, mert az emlékek megfojtanak majd.
Én meg addig csendben várok rád, betakarva magam emlékeinkkel. Üresen hagyom az ágyban azt a részt, ahol te szoktál aludni, mintha csak a boltig szaladtál volna el. Verseket írok majd ismét, és a többi mellé teszem, hogy majd elolvashasd. Két főre terítek majd, és helyetted is megiszom borod. Képeket küldök majd neked, s olyan üzeneteket, amiket csak te fogsz megéretni. És azt a falat is kifestem majd, amit már régóta szerettél volna. Közben meg reménykedem és imádkozom, hogy meglepj egy nap, és hamarabb hazatérj. Haza. Merthogy nekünk már ez az otthonunk.
Felsődben elaludni, majd veled álmodni. Még mindig érezem rajta halványan illatod.
Kiemelt kép: www.pinterest.hu
