Most egy kicsit szomorkás az ég,
Fölénk gyülekezik a Mindenség,
Most egy kicsit háttérbe szorul a szép,
Az első könnycsepp a földre hullott épp.
Most egy kicsit magam alatt vagyok újra,
Pattanásig feszült szívemnek a húrja,
Most egy kicsit újra harc dúl bennem,
Érted az ész és a szív kereszttüzében.
Most egy kicsit bűnösek is vagyunk,
Reményt keltünk, mégis csak hátrálunk,
Most egy kicsit elsodor engem a félelem,
Hozzád suttog verset minden érzelmem.
Most egy kicsit boldogabb is lennék,
Ha kezed végre kezembe helyeznéd,
Most egy kicsit sok ez a távolság,
Ideje lenne már, hogy haza találj.
Most egy kicsit jobban ölelj magadhoz,
Közelebb leszek én is az álmomhoz,
Most egy kicsit perzselőbb legyen a vágy,
Hogy érezd mennyire is hiányoztál.
Most egy kicsit fessük szebbre a színeket,
Ha a szivárvány elveszítené a fényeket,
Most egy kicsit szeress engem ma jobban,
Mégis kevesebbet mint ahogy tudnál holnap.
Írta: Csánó Szabolcs
Kiemelt kép: mydearvalentine
