Philip K. Dick regényeiről már sokat olvashattatok tőlünk, mint ahogy számos más fórumon is gyakran felmerül a neve. Dick a filmtörténetben mély nyomott hagyott egy-egy korszakalkotó ötletével, amely a Szárnyas fejvadász vagy az Emlékmás mozikat is ihlette. Az Ubik az író egy olyan története, amely idehaza már rengeteg kiadást megélt. Elsőként a Móra Könyvkiadónál jelent meg, majd a jogok az Agave Könyvekhez kerültek. A jelenlegi kiadás, ahogy az elmúlt években megszokhattuk már, ismét Faniszló Ádám minimalista borítójával jött ki, amely a történetnek ismét egy nagyon találó momentumát ragadta meg.
A regény egy olyan világban játszódik, ahol prekogok, tehát telepatikus, telekinetikus és egyéb különleges képességgel bíró emberek léteznek. Glen Runciter egy olyan cég vezetője, amelynek ezen emberek megfékezése a profilja, olyan embereket alkalmaznak, akik blokkolják ezeket a képességeket. A cég vezére fontosabb kérdésekben mindig kikéri a húszévesen elhunyt felesége véleményét, akit egy moratóriumban lefagyasztva, féléletben tartanak. Addig újra és újra kapcsolatba léphet halott kedvesével, amíg akár egy kis agytevékenységet is ki tudnak belőle csikarni. A történet másik főszereplője pedig Joe Chip, a cég legjobb tesztelője, aki folyamatosan le van égve és gyűlöli a gépeket, amik minden szolgáltatásukért cserébe fizetséget várnak. Kedvenc idézetem az ő szájából való, amikor hideg kávét kap romlott tejszínnel:
Egy szép napon – szólt Joe gyűlölettel – a hozzám hasonló kisemberek föllázadnak, elsöpörnek benneteket, és akkor véget ér a homeosztatikus gépezetek zsarnoki uralma. Ismét becsülete lesz az emberi értékrendnek, az együttérzésnek és az egyszerű melegségnek, s ha ez egyszer megtörténik egy hozzám hasonló valaki, aki rengeteg megpróbáltatáson ment át, és igazán szüksége van egy forró kávéra, hogy idő előtt össze ne essen, végre megkaphatja majd azt a kávét, akár van épp nála annyi poszkred, akár nincs.
Ez egy rémálom, ugye? – gondoltam én, de ez a kérdés a könyv szereplőinek is gyakran eszébe jut.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Joe-hoz megérkezik egy új alany, akit tesztelnie kell, de a nő túl ravasz és olyan képességgel bír, ami felett a tesztelőnek nincs hatalma. Ez a nő átveri és kihasználja Joe-t. És az sem könnyíti a férfi helyzetét, hogy a céget felkérik egy Lunán végzett munkára, ahová Runciter a legjobb embereit viszi magával, köztük az új üdvöskéjüket is. Tehát, a főszereplőink útra kelnek, de olyasmi vár rájuk a Lunán, amire senki sem számít.
Az Ubik rejtélyeinek és bonyodalmainak sűrűjében a szerző olykor filozofikus mélységekbe viszi el az olvasót, miközben a kötet címéül szolgáló, valamint a minden fejezet előtti reklám-részletekben szereplő Ubik jelentésére és szerepére is fény derül. Nem fogjuk tudni a végén, mi igaz és mi a koholmány, ki él még és ki halt meg ebben a kusza, de jól kitalált világban.
Philip K. Dick egy újabb remekművét olvashattam. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szerző műveit, a sci-fiket vagy a bizarr, elvont történeteket. A fülszöveg igazat állít, ez a könyv rövidsége ellenére sem könnyű olvasmány: az Ubik
csak az előírt adagokban, rendeltetésszerűen és kellő körültekintéssel alkalmazható!
Ha tetszett az ajánló, a könyvet itt szerezhetitek be: webshop
a kiemelt kép az Agave Könyvek promóciós anyagából való
