Női orgyilkos? Miért is ne! – Üvegtrón kritika

Női orgyilkos? Miért is ne! – Üvegtrón kritika

A YA regények és én nem ápolunk túl nagy barátságot, de olyan sokszor futottam már bele Sarah J. Maas munkásságába, hogy rávettem magam egy gyors könyvtári kölcsönzésre. Ha nem tetszik, maximum visszaviszem. Most a második kötetet olvasom.. 🙂 

kép: http://bookstacked.com

Főleg az írónővel készített interjúk győztek meg és a rengeteg csodás grafika, ami az interneten szembejött. Interjú egyébként az első kötet végén is van, szóval már a sztori előtt lehet informálódni a szerzőjéről. Persze egy jó dolog azért mégis van abban, hogy ilyen későn érő típus vagyok, mert így legalább nem kell várnom a következő részek megjelenésére. 

A könyv témája ellenére nem egy feszített tempójú iromány, ami főleg a hosszas leírások miatt van. Rengeteg időt töltünk a karakterek fejében és sokszor ezt nem tartottam szükségesnek. Voltak részek, amiket simán meg tudtam volna húzni. De van néhány kivételes jelenet, ami remekül van megírva, ezért sokszor vissza is lapoztam, hogy egy-egy bekezdést újra elolvassak. A világkép nagyon tetszik, bár számomra kicsit túl sötét, úgyhogy külön örültem a vidám, csinos ruhás báli részeknek. Az elejétől a végéig Celaena mesél nekünk, akinél hatalmas plusz pont, hogy nem csak mint orgyilkos, hanem mint érző nő van számunkra bemutatva. Ettől úgy éreztem, hogy nem rázza ki a kisujjából azt, amitől ő ennyire híres lett. Igenis vérrel és verejtékkel lett olyan amilyen, nem pedig azért, mert ő egyszerűen így született. Erős, talpraesett, makacs, szarkasztikus szereplő, kicsit nekem túl sok is néha, ami a duzzogást és beszólogatást illeti, dehát nézzük el neki, csak 18 éves.. 

Ilyen térképekkel engem meg lehet venni kilóra 😀

A másik plusz pont a politikai összeesküvések, melyeknek köszönhetően hamar el tudtam dönteni kit is utálok a legjobban. Sajnos, vagy inkább a hitelesség miatt annyira nem is, nagyon jól átjönnek az igazi gyarló emberi viselkedés mozzanatai. A mágia számomra későn lett bevonva, bár a tudtunkra adták, hogy betiltatták, jó lett volna már az elejétől többet tudni erről a részről.  

A könyv csúcspontja egyértelműen az utolsó párbaj. Igazi epic rész tele kétségbeeséssel, fájdalommal, brutalitással és vérrel. Itt nagyon aggódtam a főhősért, mert tényleg érződött, hogy életre halálra megy ez a küzdelem. Bevallom hátrébb kellett lapoznom, hogy megnyugodjak, Celaena túléli-e. 

Ami a szövegezést illeti az elején jó párszor eszembe jutott, hogy abbahagyom a könyvet, mert nagyon idegesített a követhetetlenség, az ellentmondások, a karakterek gyerekes megnyilvánulásai, de valahogy onnantól, hogy a palotába értünk ezek a botlások hamar kisimultak. 

kép: https://i.pinimg.com

A másik két főszereplőt is nagyon kedveltem. Dorian-ban, a koronahercegben kellemeset csalódtam. Sosem ítéli el Celaena-t, nem basáskodik felette, jószándékú és vicces, és ami a legjobb, hogy nem fél közeledni egy bizonyos másik féllel ellentétben… Chaol, a testőrség kapitánya pedig most, a második kötet olvasása közben lett a kedvencem, amihez leginkább az első kötet végén tett hatalmas gesztusa járult hozzá. Korábban nem volt a szívem csücske, mert az a tipikus bármit csinálhatsz akkor sem leszel számomra elég jó figura. Hideg, sokszor lenéző és bunkó, de mintha puhulna ahogy halad előre a történet és szerintem éppen a különc, komoly természete miatt jobban is illik Celaenához és ha ki is alakul valami kettejük között, Chaolnak valahogy jobban elhiszem a tartós, mély érzelmeket, mint a csapongó  Dorian-nak. Egyébként a szerelmi szál teljesen a háttérben mozog, szóval nem is tudnám igazából kijelenteni, hogy ez egy szerelmi háromszög, talán a későbbiekben több szerepet kap ez a vonal is.

Összességében remek könyv ez és néhány negatívum ellenére azért jócskán beszippantottak az események, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek akinek egy jó fantasy sorozatra fáj a foga.

Ja és egyébként :)… 

https://i.pinimg.com

 

 

kiemelt kép: https://static2.hypable.com

Szerző:

Kazsimér Nóri
"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!