A Váncza süteményes könyvtől a gasztroblogig – Interjú a Legalizabb Alizzal

A Váncza süteményes könyvtől a gasztroblogig – Interjú a Legalizabb Alizzal

A Legalizabb gasztro és történelem blogot már bemutattam Nektek. Ha Ti is olvasgattátok a blogot, már biztos, sok izgalmas étel történetét megtudtátok, és sok ínycsiklandozó recepttel találkozhattatok, melyek közül talán ki is próbáltatok már néhányat. Most pedig megismerhetitek a Legalizabb Alizt, szigorúan rövid i-vel. 

 

Miért a Legalizabb nevet választottad? Mit fejez ki?

A blog neve a saját keresztnevemből alakult. Akkor bemutatkoznék. Tisóczki Aliznak hívnak, szigorúan rövid i-vel a keresztnevemben. Vagyis én lennék a Legalizabb Aliz. Nevezhetjük szóviccnek is, amit már régóta használok, ezért teljesen természetesnek éreztem, hogy a blog nevébe is bekerüljön.

Hogy jött az ötlet, hogy ételtörténeteket írj?

A történet kezdete oda nyúlik vissza, hogy Angliába költöztem és testközelből megismerhettem különböző nemzetiségű embereket és ezzel együtt az ételeiket. Amikor találkoztam számomra ismeretlen és érdekes étellel, akkor utána kerestem a neten, a magyar és a külföldi oldalakon is. Így tűnt fel, hogy sok ételnek izgalmas története van, amiről magyarul semmit nem találtam. Először a Wikipédiára fordítottam, de mivel az egy nyitott oldal, ahol bárki beleírkálhat a kész cikkekbe, vagy elvehet belőlük gyorsan elvették a kedvem. Ezért készítettem egy oldalt, amit csak én kezelek. Nem vagyok benne biztos, de szerintem magyar nyelven én vagyok az egyetlen, aki csak kizárólag ételtörténettel foglalkozik. Más bloggereknél is látok azért egy kis történelmet, de nem minden egyes írásban. Ha mégis van kollégám valahol szívesen megismerném.

Hogy lett a főzés és az ételek ilyen meghatározó az életedben?

Gyerekkoromban nem volt sok játékom és mesekönyvem. Talán ezért vált az egyik kedvenc könyvemmé a méltán híres Váncza süteményes könyv. Nagyon szerettem a rajzokat benne és a recepteket. Magam is szívesen rajzolok ételeket.

Sok recept egészen különleges. Honnan ismersz ennyi ételt?

Itt, Londonban mindenféle náció konyháját szinte tálcán kapom, és ha kérdezek, szívesen válaszolnak a kollégák is és az éttermekben, vagy az üzletekben, ahol megfordulok. Az internet pedig a végtelen tudás forrása ebben a témában is.

Hol tanultad meg a sok különlegesség elkészítését?

Nem vagyok szakács, se cukrász, de szívesen megyek ételkészítő tanfolyamokra és, ha valaki megkínál valami finomsággal egyszerűen megkérdezem, hogy készítette.

_DSC0449

 

Kiknek szólnak az írásaid? Hogy veszed észre, kik olvassák a blogod, nők , férfiak, fiatalok, idősek?

Érdekes kérdés, mert az elején arra számítottam, hogy olyan olvasóim lesznek, akik szeretnek érdekes történeteket olvasni. Eleinte nem is szerepelt az étel története mellett a recept, mert azt egyébként is ezer változatban megtalálja az ember magyarul is. Aztán a nyomás hatására mellékeltem receptet is. Mindenféle korosztály megfordul az oldalamon, de csak találgatok, mit gondolnak érdekesnek, a fotót, a történetet, vagy a receptet. A like – okból sok mindent ki lehet szűrni, de sajnos kevés kommentet kapok, pedig érdekelne a véleményük is.

Milyen szempontok alapján válogatod össze a recepteket?

Egy szempont van csak. Legyen története az ételnek. A blogra csak ezek kerülnek fel. A blog fb oldalával már engedékenyebb vagyok.

Melyik a kedvenc recepted, ételed?

Mindig az éppen aktuális. Most éppen a Medovik. Azok főleg, ahol kifejezetten érdekes volt az étel történetének a felkutatása.

Így jellemezted magad: „Ameddig kíváncsi vagy, megmaradsz fiatalnak. Hagyod sodortatni magad az élettel. Mersz országot, munkát, barátokat váltani és ezzel Te is több leszel.” Te is hagyod, hogy sodorjon az élet? 

Nem. Nem hagytam magam sodortatni sokáig. Volt egy éltem, amihez túl hosszan ragaszkodtam, és amikor végre elengedtem, rájöttem, hogy mennyivel érdekesebb dolgokra cserélhetem az időmet. Sajnálom, hogy nem jöttem Angliába korábban.

Azt írod, hogy „minden sort és fotót az életigenlés alkotott, hogy mindig van remény, merj váltani, akár munkát, országot.”  Nálad is meghatározó szerepük volt a nagy váltásoknak?

Amikor belevágtam ebbe a nagy kalandba, a kiköltözésbe, előtte már eléggé reménytelennek láttam a világot, az életemet. Azt, hogy egy helyben toporgok, és kilátás sincs a változásra. Ez a pár sor azoknak szól, akik ismernek régóta, és azoknak, akik benne vannak egy helyzetben és nem mernek változtatni. Azt hiszik az a biztonságosabb, amiben most vannak és új életet kezdeni nehezebb. Pedig egyhelyben topogni szerintem sokkal fárasztóbb.

603703_826841670707669_7270734486551140014_n

Mostanában egyre több népszerű gasztroblogger van. Szerinted mitől lettek népszerűek az ételekről szóló írások?

Úgy gondolom, hogy megérett a vágy a természetesebb életre. A saját készítésű ételre is. Igyekszünk lecserélni a kommunizmusban elterjedt pici teakonyhákat – mely azt sugallja, hogy ne főzz, egyél valamit a menzán és a maradék időben dolgozz – a család összehozó amerikai konyhákra. Az interneten bármilyen étel elkészítése fent van videóval. Könnyen rájöhet bárki, hogy nem ördöngősség megcsinálni a legtöbbet. A bloggerek pedig olyanok, mint a szomszéd lány. Szinte már ismerjük őket az írásaik alapján és szívesen olvassuk mit talált ki már megint. Főleg, ha nyálcsorgató fotót is mellékel a bejegyzéshez.

Van kedvenc gasztroblogod vagy bloggered?

Rachel Khoo és Dulche delight oldalára rendszeresen ránézek, de úgy általában nagyon szeretem a gasztroblogokat. Ha keresek egy ételt, előbb mindig azt olvasom el, amit a bloggerek írtak róla.

Gasztronovellákat is írsz. Talán nem mindenki számára ismert ez a műfaj. Mesélnél egy kicsit róla? Mi is az a gasztronovella?

Azok a hosszabb, rövidebb írások, ahol az étel, a gasztronómia központi helyen szerepel.

A recepteket saját fotókkal illusztrálod. Mindig elsőre ilyen csodaszépre készülnek az ételeid, vagy esetleg több kísérletezés van mögötte?

Köszönöm, ha szépnek találod. Rengeteg fotó készül, mire néhányat fel tudok használni. A kész fotón látszik igazán, mitől lenne még szebb egy kép, mit kellene átrendezni, vagy a saját pozíciómat hogy változtassam a jobb eredményért. Aki az utcáról benéz hozzánk, biztos viccesnek találja, hogy állok az étel felett és gondterhelten méregetem.

10548017_10203684961338918_4885269616651492362_o

Egyperces történeteid is olvashatjuk a Jelenvagyok oldalán. Ezeket mi ihlette? Személyes élmények vagy a puszta képzelet?

Persze vannak bennük elemek belőlem és az életemről, vagy hallottam valamit, mesélt valaki egy elgondolkodtató történetet, de többnyire a képzeletem és a hangulatom szülöttei. Például amikor utazok, szívesen találok ki történeteket az utastársaimról. Hova mehetnek, mit csinálnak, miért mosolyog a szeme korán reggel, amikor még mindenki alig van ébren, vagy miért nézi meredten a könyvet a kezében úgy, hogy félóráig sem lapoz.

Egyperceseidben is felbukkannak ételek, italok. Ezeket tudatosan építed beléjük?

Talán azért írok szívesen ételről, mert annyi érzelmet hoz fel bennem. Az érzelemből pedig már egy lépés és megszületnek a történetek. A receptek az írásaimban használhatóak. Jártam már úgy gasztro könyvvel, hogy akárhogy ügyeskedtem sehogy se lett jó az étel. Erre azért ügyeltem, hogy nálam ne legyen ilyen. És talán aki elkészíti, később is az én írásommal kapcsolja össze azt az ételt.

Fotózol, írsz és főzöl is. Melyik a kedvenc tevékenységed?

Az írás gyerekkori szerelem. A fotózás menetközbe jött hozzá, és rájöttem, hogy nagyon élvezem ezt a részét is az alkotásnak. Egy szekrény tele van a kellékekkel. Konyharuhák, edények, tálak, evőeszközök. Még, ha eléggé minimalisták a fotóim, akkor is szeretem cserélgeti a díszletet. A főzés pedig megnyugtat. Persze, ha nem kötelezően kell csinálnom.

Mik a terveid? Tervezel esetleg saját könyvet?

Az egyik tervem, hogy főző tanfolyamokat szervezzek. Nem csak én szeretném megmutatni az ételeket, hanem a gasztroval foglalkozó ismerőseimtől is lehetne trükköket ellesni. Szakácsot, cukrászt, nyers étellel, vagy reform étkezéssel foglalkozó embereket szeretnék bevonni a csapatba, és egy kis műhelyt létrehozni.

A könyv pedig minden írással foglalkozó ember dédelgetett álma. Én sem vagyok ez alól kivétel.

 

Köszönjük Aliznak az interjút!

 

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás