„Az a lány vagyok, aki Puszedlis övet hord.”
Arra gondoltam, hogy mielőtt felkerülnének az interjúk, bemutatom nektek Zsuzsit. Én legalábbis mindig nagy előszeretettel olvasok háttérinfókat, legyen szó filmekről vagy könyvekről. Sokszor jobban szórakoztatnak ezek a részek, mint maga az alkotás. Egyszerűen csak azért, mert olyan érzésem van, hogy most valami titkos vagy megismételhetetlen dolognak vagyok a részese. Hiszen az emberek többsége nem arra emlékszik évek múlva, hogy miket vágtak ki a filmből, hanem csak magára a végeredményre.
Még zöldfülű blogger voltam, mikor rátaláltunk egymás blogjára. Emlékszem ez volt az a poszt, amitől olyan érzésem lett, hogy végre nem vagyok egyedül a furcsaságaimmal. És pusztán ettől az érzéstől boldog voltam.
„ Az a lány vagyok, akinek minden körme más színű.
Az a lány vagyok, aki Puszedlis övet hord.
Az a lány vagyok, aki élénk színekben pompázik.
Az a lány vagyok, akinek folyton zilált a frufruja.
Az a lány vagyok, aki nem tud magassarkúban járni.
Az a lány vagyok, aki nem fél hangosan nevetni.
Az a lány vagyok, aki folyton pörög.
Az a lány vagyok, aki hangosan felsikít, ha megijed.
Az a lány vagyok, aki ugrándozik az egyetem udvarán.
Az a lány vagyok, aki másokat vidít a mosolyával.
Az a lány vagyok, aki gyakran kötekedik.
Az a lány vagyok, aki nehezen viseli, ha nincs igaza.
Az a lány vagyok, aki utál várni.
Az a lány vagyok, aki maximalista.
Az a lány vagyok, aki folyton aggódik.
Az a lány vagyok, aki mindent túlkomplikál… ”
Bár már akkor is nagyon közel éreztem magamhoz Zsuzsi írásait, azt azért nem gondoltam, hogy egy nagyon szép barátság lesz a miénk. És igaz, hogy az ország másik végében lakik. Meg, hogy életünkben összesen egyszer találkoztunk. Mégis. Ő az, akinek a legféltettebb titkaimat is elmondhatom, vagy a legbolondabb álmaimat. Mert olyan képessége van, ami nagyon kevés embernek, a mai világban. Ez a szuper erő pedig nem más, mint hogy képes örülni más boldogságának.
Mondhatnám, hogy emiatt a két dolog miatt, (az ahogyan a világot látja, és a boldogságban meg csodákban való hit) szerettem volna, ha együtt hozhatunk létre valami maradandót. De az igazság az, hogy egymástól függetlenül találtuk ki ezt a kezdeményezést. Itt olvashatjátok a gondolatait:
Mindig is hinni akartam benne, hogy a világ szép. Aztán az évek múlásával egyre nehezebben ment. Miközben felnőtté válunk, valahol félúton elvesztjük a hitet, és egy nap arra ébredünk, hogy egy szörnyű világban élünk. Ezt nem szabad hagyni. Be kell bizonyítani, hogy vannak szép dolgok, mert, mindig is úgy gondoltam, hogy ahol rossz van, ott kell lennie a jónak is, olyan nem lehet, hogy csak a rossz van, ennyire nem lehet szörnyű a helyzet. Csak a jó szeret elbújni, nem adja olyan könnyen magát. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy megkeressük ezeket a jó dolgokat.
Pár éve megtaláltam őket. Rájöttem, hogy nem tárgyakat, megfoghatatlan fogalmakat, hanem embereket kell keresni. Timi volt az, aki, aki erőt adott, hogy igenis érdemes és kell hinni a csodákban. A blogjában, a szavai, mondatai közt megtaláltam, amit kerestem. Majd rábukkantam egy helyre, ahol biztonságban voltam, ahova elmenekültem, mikor fájt a világ. Ide menekültek a csodák is. Ott lapultak egy-egy író, blogger vagy alkotó műveiben. Rátaláltam azokra az emberekre, akik csodákat teremtenek, szavaikkal és alkotásaikkal. Itt őket szeretnénk bemutatni, megismertetni őket azokkal akik, hisznek a csodákban, hogy soha ne adják fel a hitet, és azokkal, akik már nem, hogy újra merjenek hinni. A világnak szüksége van rájuk, rájuk alkotókra. Nem is hinnénk mekkora.
Remélem, itt ti is ráleltek a csodákra! Szerintem nem lesz nehéz:)
Egyébként, hogy valami hivatalos is szerepeljen róla, kommunikációt és médiatudományt tanul mester szakon. Jelenleg a szakdolgozatát írja izgalmasabbnál izgalmasabb blogkönyvekről. És arról a jelenségről, hogy a digitalizáció korában mennyire fordítottan jelenik meg ez az egész. Hiszen online-ból lesz nyomtatott könyv. Míg a nyomtatottakat, e-bookká formázzák.
Bízom benne, hogy sikerült felkelteni az érdeklődéseteket, fogadjátok az írásait szeretettel!
