Az utolsó párbaj
Bimbó Lajos
A Férfi lassan bandázsozta fel kezeit, ökleit össze-össze szorítva vizsgálta a lassan ráfonódó szövetet. Néha megmozgatta nyakizmait, mélyen a levegőt beszívva hangolta lelkét a mérkőzésre. Elméjében visszapörgette azt a sok csatát, amit a kötélnégyszögben megélt. Újra átélte nagy győzelmeit és újra érezte a vereségek fájdalmát.
A Férfi ölébe ejtette az évek alatt szétzúzott ökleit, lassan felállt és árnyékolni kezdett. Mozgása meglassúdott az évek alatt, ám sziklakemény ütési még mindig bordákat voltak képesek összeroppantani. Sebhelyes arca keménnyé vált az öltözőben áramütésszerűen cikázó feszültségtől. Gyermekkora óta nem félt, a mérkőzések előtti utolsó percek azonban mély ráncokat hagytak szakállas, marcona arcán.
A Férfi az utolsó párbajára készült.
Az ajtón beszüremlő kiáltások és hördülések lassan lecsillapodtak, eljött a viadal ideje. A Férfi követte a szervezőt a bejáratig, majd a zene felhangzásával egyidőben kilépett a vakító fénybe. Gyorsan megtette a legnehezebb utat, amelyet férfi megtehet, az öltözőtől a ringkötélig vezető néhány lépést.
A Férfi belépett a ringbe, körbe röpködte a négyszöget, még néhány utolsót öklözött a levegőbe, majd utolsó szokásához híven kinézett a ring szélén húzódó széksorra. A szék, amelyet keresett üres volt.
A gongszó elhangzása után nem volt más, csak két ember ökölharca, fegyverek nélküli párviadal, lovagok párbaja. A két ellenfél egymásnak feszült, pofonoktól volt hangos az aréna. Ősi küzdelem volt ez, amelyet csak két igazi férfi vív egymással már századok óta.
Az utolsó gongszó után a segítők lehúzták a kesztyűket, lemosták bajnokaikról a patakzó vért. A bíró a ring közepére szólította a két felet, akik egy öleléssel adták egymás tudtára elismerésüket. A Férfi kinézett a ring szélén húzódó széksorra. A szék, amelyet keresett még mindig üres volt.
Kiemelt kép: https://www.wallpaperflare.com
