Vendégírások

Hiánytalanul

Hiánytalanul

Veled vagyok ez a vers, ez az egész, hiányos strófa, amit majd szemedbe könnyezek összefonódott áldott éjszakákon illatos paplan oltalma alatt hiánytalanul.   A verset írta: Károly Dorka Kiemelt kép: wallpoper.com
A sötéten túl

A sötéten túl

Nyári alkony, kihalt utcák, üres parkok – egyik láb a másik után, mindegy merre mész. Valami hajt, visz előre céltalan – ahová szeretnél, úgysem juthatsz el. Eltűnik a fény, minden lecsendesül, csak az esti szél suttog alig hallhatóan füledbe. A…
Világgá ment gyermekkor

Világgá ment gyermekkor

Hat voltam, amikor először felkerekedtem. Megbántott az élet, hát felpakoltam két nagy színes nejlonszatyorba minden fontos dolgot, vagyis a kedvenc plüssöket meg képeskönyveket. Alig bírtam, a szatyrok fülei lilára szorították a kezeimet, de könnyes szemmel vágtattam előre, mert nincs annál…
Életjáték

Életjáték

Jelmezed öltöd. Hamis a tükröd. Valódat őrzöd. Páncél a bőröd. Álarcod védelem. Idegen képeden. Szívedben félelem. Lelketlen érzelem. Drótokon rángat. Éljed és játsszad. Álom csak, látszat. Pajzsod és várad. Csillagod nincsen. Világot hintsen. Elveszett kincsed. Hittelen istened. Sebedet elfeded. Múltad…
Ahogy…

Ahogy…

Kint már esteledik. Ahogy a kertben ülök az egy szál pulóveremen, elmerengek. Közben egy lánggal rágyújtok egy ócska cigarettára. Nézem erről a lelátóról a kis városunkat, s úgy teszek, mint aki nem hallaná a tücskök kis énekét. Inkább a gondolataim…
Itt vagy Advent!

Itt vagy Advent!

Az első adventi gyertya meggyújtásával elérkezik a pillanat, amikor megnyílik a szívünk az ünnepi hangulatra. Nekem ezidáig kissé korainak tűntek a vásáros forgatagok, a forralt bor hömpölygő illata, a megannyi utcákat keresztül szelő fényjáték. De abban a pillanatban, ahogy meglátom…