A Nest által megszervezett III. Országos Slam Poetry győztesével, Demeter Ferenccel volt alkalmam interjút készíteni kolozsvári otthonában egy szombat délutáni kávé mellett. Az interjú során beleástuk magunkat a slam poetry világába, és Ferkó elmesélte, hogy ő miként csöppent bele ebbe a modern művészeti ágba, valamint karrierjéről is beszélt.
Hogyan kerültél Kolozsvárra, mivel foglalkozol jelenleg?
Jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogi karán vagyok másodéves hallgató. Az egyetem miatt jöttem Kolozsvárra, de nagyon szeretek szabadidőmben mindenféle marhasággal foglalkozni, amivel elütőm az időmet. Például énekelek az Apáczai-musicalben, a Rómeó és Júliában, és természetesen emellett slamelek is.
Mikor és hol találkoztál először ezzel a modern művészeti ággal, a slam poetryvel?
A slam poetryvel legelőször a tavalyi Alter Táborban találkoztam, ahol André Ferenc (szerk. megj.: író, költő) tartott műhelyfoglalkozást. Ott páran kiálltak a színpadra, elmondtak ilyenolyan szövegeket, de akkor még nem nagyon tudtam, hogy mi ez a műfaj, csak volt pár ismerősöm, akik ezzel foglalkoztak, mint Bara Tamás meg Péter Blanka. Aztán ahogy tavaly felkerültem Kolozsvárra, kicsit megnyíltak a lehetőségeim kulturális téren is, és Bara Tamás barátom ajánlotta, hogy menjek el egy ilyen Open Mic-ra, ahol bárki elmondhatta a kicsi ügyes szövegét. Volt nekem egy szövegem, azt elolvastam neki, azóta vagyok benne ebben a műfajban. Tehát az első open mic-om pontosan egy éve és egy hónapja volt.
Mikor kezdtél el írni? Kitől hallottad vissza, hogy fülnek valók a gondolataid?
Eleinte nem is gondoltam, hogy bármi is lehetne ebből. Pár gondolatot leírtam versbe foglalva, és megtetszett, úgyhogy felolvastam Bara Tamásnak, s ő mondta, hogy van hozzá érzékem. Ez jól esett a szívemnek, ekkor biztatott az open mic-on való részvételre. Az éjszakai 25- ösön, ahogy mentem hazafelé, elővettem a telefonomat, és hát ott írogattam mindenfélét, majd később azzal álltam ki az első előadásomra, ahol megtapsoltak. Főként azért tetszettem nekik, mert először léptem fel, tehát még „slam szűz” voltam. Nem volt egy jó szöveg egyáltalán, de nekem motivációt adott, ahogy az emberek megtapsolták. Úgyhogy így kezdtem el írni és slamelni.
Hogyan dolgozol? Milyen témák érdekelnek?
Nem az van, hogy konkrétan eseményekre írok szövegeket, hanem amikor támad egy gondolatom, meghallok valamit az utcán, vagy esetleg megtetszik valami egy baráti beszélgetésben, akkor azt gyorsan leírom, s ha van valami esemény, amire rá kell készülni – mint például slam klubok, versenyek –, akkor ezeket a jegyzeteket kicsit továbbgondolom, összerakosgatom, majd komoly írási folyamatokba fogok. Ekkor összerakosgatom ezeket a lejegyzett gondolatokat egy összefüggő szövegbe, és azokat olvasom fel. Mivel jogon tanulok, a politika nyilván érdekel, a slam poetrynek pedig vesszőparipája, hogy politikával foglalkozik. Több kategória van, például vannak versjellegű szövegek, amikor inkább képekre, hangokra, ízekre, szagokra megyek rá. De vannak olyan szövegek, amelyeket szeretek bajnokságokra vinni, amikor nagyobb tétje van a dolognak. Azok kicsit inkább viccesebb jellegű szövegek, ki vannak számítva, hogy mikor s hol kell hogy üssenek, hogy megmozgassa a közönséget. Van benne politika, önirónia, társadalomkritika.
Mely témákról könnyebb és melyekről nehezebb írni?
Akármiről tudok szöveget írni, csak ténylegesen bele kell élnem magam. Ha meg van adva előre a téma, azt nem szeretem. Történt már olyan, hogy pár alkalommal témára kellett szöveget írni, és ilyenkor úgy éreztem, hogy meg van kötve a kezem. Nem azt mondom, hogy a témához kötött írásaim végeredményben rossz szövegek lettek volna, de azoknak kicsit nehezebb volt nekifogni. Véleményem szerint pedig a slam lényege az lenne, hogy szabadon írhatsz bármiről.
Hogyan öntenéd szavakba a saját, egyedi írásvilágodat, stílusodat?
Amikor még előadás előtt megmutatom a szövegeimet másoknak, mindig azt mondják: hát látszik, hogy ezt te írtad!. Van nekem egy elég jellegzetes stílusom, amit kialakítottam, és ebben mozgok. Van ez a Feri stílus: két kanál önirónia, nyakon öntve egy kis nemzeti szocializmussal. Nagyon szeretek humorral dolgozni, groteszk képeket kialakítani. Van, aki inkább érzelgősebb, na nekem ez nem megy. Az én szövegeim inkább kollektív érzésekre épülnek, amikkel meg lehet mozgatni egy bizonyos közösséget.
Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed?
A legemlékezetesebb fellépésem talán az volt, amivel berobbantam a köztudatba a csíkszeredai slam poetry előválogatón. Ugyebár elkezdtem slamelgetni, és mondták, hogy van ez a nagy erdélyi bajnokság, ahol egy rakás ismerősöm részt vett, jelezték, mennyire nehéz bejutni. Szerettem volna bejutni. Szerintem az volt az addigi legjobb szövegem, talán a tizenharmadik, amit írtam. Kicsi orbánozás, kicsi sorosozás, tehát az a mocsok politika, amit az emberek szeretnek hallgatni ilyen műfajban. Ott egy nemzeti töltetű, pörgős cuccot adtam elő, és a huszonkét versenyző közül én lettem az első – úgy, hogy azelőtt fel se figyeltek rám. Talán ezzel a versennyel kezdődött a slames karrierem is.
Milyen érzés volt megnyerni a III. Országos Slam Poetry bajnokságot, tekintve, hogy csak egy éve vagy a szakmában?
Igazából meglepődtem. Vagány élmény volt, rengetegen begyűltek az eseményre, mert akkor voltak a Magyar Napok is. Úgyhogy azok is el tudtak jönni, akik egyébként nem élnek Kolozsváron, rengeteg csíki ismerősöm is ott volt a közönségben. Arra tényleg nagyon készültem, és két olyan szöveget vittem, ami tudtam, hogy tarolni fog, de nem is föltétlenül azért, hogy nyerjek, csak kicsit lendüljek bele ebbe a dologba, mert azért ez a verseny önmagában elég vagány élmény. Nagyon jól esett, hogy a közönség is támogatott. Szóval így lettem én az erdélyi slambajnok. Ezáltal több szakmabelit is megismerhettem, több pozitív visszajelzést kaptam. Például Horváth Benji megkeresett azzal, hogy publikálná az egyik szövegemet a Helikonban.
Hogy látod, milyen jövője van az életedben ennek a műfajnak?
Nekem ez mindig is hobbi volt, soha nem fogom véresen komolyan venni. A slamnek szerintem nincs jövője az életemben, mert úgy érzem, én már mindent elértem ebben a műfajban, amit el lehetett érni, legalábbis Erdélyben, de nagyon szeretnék írással foglalkozni továbbra is. Versek, prózák, drámák, akár dalszövegek. Talán még a rap műfajában is el tudnám képzelni magam.
Szerinted hogyan kell slamelni?
Azt hiszem, nem föltétlen a szövegről szól, inkább az előadásmód az, ami megadja ennek az egésznek a formáját, a keretét. Láttam olyat is, hogy valakinek egyetlen mondatból állt a szövege, de azt öt percen át mondta fel. Szövegileg ritka gyenge volt, a kívánt hatást viszont elérte. A slamnek igazából az a lényege, hogy élőben legyen hatásos. Számomra talán azért is ilyen megnyerő ez a műfaj. Nem föltétlen kell ezzel mindenkit megszólítani, elég annyi, ha csak egy emberre is tudsz hatni.
írta: Dávid Viktória
