A cigid buszmegállóban töltöd
a mobilod a sarkon, a kocsmában
Mindig úton, indulásban
Az idő megállt, vigyázd
a szempárt, vigyázd
ki vigyáz rád
kölykök vagyunk belül
mind elcseszettek
sebzettek, játékosak, veszettek
töltsd a cigid, játszd a halált,
de vigyázd, ki vigyáz rád
poros székek egy bezárt pékségben
szívd be a béke füstjét, de juss ki épségben
kérdezz, merre visz az út
kérdezd meg: még mindig szereted azt a fiút?
figyeld mit felel a szeme
a nevetése mögött remeg-e a keze?
lélegezz! ne félj a városok közötti
hangos csendben, vagy félj, de
féljetek együtt, nyíltan, gyermetegen
csókolózom a holnapi elmúlt éjszakával
érzem riadt lelked édes ízét a számban
keserű a gondolat, mi átfut, hogy felkel a Nap
húzom az időd, elrejtem cipőd, sóhajommal leitatlak
Maradjunk így, dermedjenek meg a csillagok
Fusson halálomon is ereimben az illatod.
írta: Ürge Adrienn Kiemelt kép: unsplash.com
