Csak egy történet

Csak egy történet

Ezt muszáj elmesélnem nektek. Sajnos manapság elég gyakoriak a negatív tapasztalataink az emberekkel kapcsolatban. Legyen szó közéletről, vagy magánéletről. Undok az eladó, mogorva a buszsofőr, ha valaki neked megy az utcán annyira sem méltat, hogy elnézést kérjen. Apróságoknak tűnnek, mégis nagy hatással lehetnek a napi hangulatodra, az emberekhez való hozzáállásodra.
Én is így vagyok ezzel. Mind így vagyunk, mégis oly kevesen próbálunk változtatni. Azonban a héten volt egy igencsak pozitív élményem . Valóban nem nagy dolog, de a kusza mindennapokban annyira megnyugtató a tudat, hogy igenis vannak még jó emberek. Mert egyre kevésbé hiszünk bennük. Egyre könyebben feltételezzük egy emberről a legrosszabbat, és ami a legrosszabb túl gyakran lesz igazunk. De van még remény. Persze minden nap hallunk ilyet, olyat mindennapi hősökről, a srácról aki átkiséri a nénit a zebrán, vagy az eladó aki utánad szalad a visszajáróval, ha netán ott felejted. Azonban ha veled történik a dolog, az teljesen más. Legyen szó bármilyen apróságról.
A héten költöztem vissza az egyetemre. Egyik este nagyon rossz idő volt, és az eső útban a bentlakás fele ért minket. Jócskán meg is áztunk. Mikor felértem a szobába akkor vettem észre, hogy elhagytam kb. 3500Ft-nak megfelelő pénzösszeget. Tudom, nem nagy összeg, de ebből kellet volna fizetnem a buszomat hazafele. Visszamentem azon az úton ahol este jártunk, mindenhol körülnéztem, reméltem, hogy nem sokan kószálnak ilyen esőben és talán megtalálom, de nem találtam. Biztosra vettem, hogy valaki megtalálta, és ha így van, akkor azt el is felejthetem. Eléggé el keseredtem, de barátaim felajánlották, hogy ha nem kerül meg, majd ők adnak kölcsön. Amolyan utolsó próbálkozásként kiírtam az egyedemi diákcsoportba, hogy elveszítettem a pénzt és, csak reméltem, hogy talán mégis megkerül.
Pár óra néma csend után végül kezdtem feladni. Valamennyire bele is törődtem, hogy kész, elveszett.
Reggelig nem történt semmi, na ekkor már az utolsó kis reménysugaram is tovatűnt. Már majdnem 11 volt, amikor egy ismeretlen üzenetem érkezett. Egy diáktársam ismerőse megtalálta a pénzt és vissza szeretné juttatni hozzám. Szerintem ekkora összegnek utoljára 10 évesen örültem mikor nagyszüleimnek segítettem a mezei munkában és nap végén kaptam fizettséget. Nagyon boldog voltam. Annyira jól esett. Nem is tudom, hogy tényleg a pénz tett-e boldoggá, vagy az, hogy az emberiség még valahol megérdemli, hogy hitem legyen benne. Az a személy, aki ezt megtette, hogy a semmiben, viharban talál az utcán, vagy egy épület előtt pénzt és visszajuttatja a tulajhoz, azt hiszem egy igencsak jó ember lehet. Remélem lesz alkalmam megköszönni neki, és sikerül személyesen találkoznunk.

 

Kiemelt kép:https://tinybuddha.com/fun-and-inspiring/world-full-good-people/

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás