Azt hiszem, már jó ideje számotokra sem titok, hogy az írás szeretetén és a rengeteg köztünk áramló kreatív energián felül a Lendület Magazin szerkesztőségének összetartó ereje a kávéban rejlik. Üres, foltos bögrék és sűrű, karcos illat bűvkörében születnek a cikkek, ezért úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy végre egy hosszabb szöveg margóin belül is tiszteleghessek egyik örök múzsánk előtt.
Bevallom, olvasgattam különféle tudományos írásokat, tényeket a kávéról, a hatásairól, a fogyasztási szokásairól, aztán sutba dobtam az egészet, mert úgy gondolom, akit egy kicsit is érdekel a téma, ezeknek bármikor utánanézhet. Ám az, hogy a kétféle alapanyaga az arabica és a robusta, vagy hogy éhgyomorra fogyasztva a csersav komoly gyomorproblémákat okozhat, nem visz közelebb benneteket ahhoz, számunkra miben is rejlik valójában a kávé mágiája.
Ezért a saját, majd szerkesztőtársaim szavait használom útmutatóként, miért vált rajongásunk tárgyává – nos, vagy éppen miért nem.
Számomra a kávé rengeteg jelentéssel bír, kismillió asszociáció tódul hozzá a fejemben – talán furcsa, de az élénkítő hatása a sor végén kullog. Gyanítom, hogy hiányzik belőlem egy koffein-érzékeny gén, mert a szervezetem nem pörgeti fel, ugyanakkor a hangulatom, a közérzetem általában sokkal jobb lesz. Kisimulok és ellazulok tőle, szeretem a bársonyos ízt, ahogy a puhasága és a karcos, füstös aromája összekeveredik.
Függő lettem, de a szó kifacsart értelmében…
A kávé az ellentétek tökéletes egymásba simulása.
Vad, vágytól terhes, nyers, erős, határozott, szenvedélyes.
Zsigeri. Ösztönös.
Mégis, ha rá gondolok, biztonságot érzek. Meghitt és meleg. Bizalmas, mint egy óvatos, régóta vágyott érintés. Az otthon érzését ölelem a bögrével, a pimasz illat átjárja a falakat is.
A kávé a nyugodt délután. Egy bájos kávézó, egy meghitt kuckó. Egy baráti beszélgetés. Egy pokróc, egy könyv. Halk zene.
Egy megbúvó mosoly.
Zsú: 16 éves korom óta kávézom, azóta sem sok reggel telt úgy el, hogy kihagytam volna. Számomra a reggel alapvető kelléke a kávé, amíg nem iszom, jobb, ha senki sem szól hozzám. Mivel van vagy ezer bögrém, így mindig a hangulatomnak megfelelőt választom, de jó nagyot, amelybe jó sok kávét töltök, meg egy kicsi tejet. Újabban a kávé és a tej aránya megfordult és sokkal több a kávé a bögrémben, mint korábban – tényleg nagyon sok. Cukrot jó ideje nem teszek bele, rájöttem, hogy sokkal jobb nélküle. Legjobban a kotyogós kávéfőzőst szeretem, persze jó fajta kávéból főzve. Imádom a kotyogós hangját reggelente, a madárcsicsergés után erre a legjobb ébredni. Emellett szeretem a hangulatos kávézókat is, ahol jó sok féle kávé van, és új ízeket ismerhetek meg, viszont kiakasztanak azok a helyek, ahol csak eszpresszó és cappuccino kapható, hiszen azt otthon is ihatok. Azt élvezem, ha minél nagyobb a választék és persze minél finomabbak a kávék.
Attila: Teás vagyok 🙂 Pontosabban a fekete tea, earl grey a kedvencem, a kávé íze nekem sose jött be, bezzeg a teák… <3 Inglismen in Bp 🙂
Niki: Engem nem titkoltan a Szívek szállodája szoktatott rá a kávéra, ott menőnek tűnt 🙂 Régen sok tejjel ittam, kevés kávéval, és szinte mindegy volt milyen minőségű, de ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem a rövid, erős kávékat, inkább kevesebb tejjel. A nap kezdetekor feltétlenül szükséges az ébredési rituáléhoz, szigorúan reggeli mellé, a délutánit néha ki szoktam hagyni, de mindig kell valami koffeinpótlás így a nap közepén. Nekem alternatíva a zöld tea. 🙂
Donáta: Én nem kávézom, viszont imádom a kávézókat. Nálam a chai tea vagy a chai latte pórolja a kávét. De néha betévedek a feketébe (az egyik kedvenc pesti kávézóm a klasszikus Starbucks után), és elcsábulok egy original lattenek. Mert baromi jól csinálják!
Bence: A teákat is nagyon imádom, de a munkahelyen mindig kávéval indítunk. Vagy ha délutános vagyok, akkor este durrantok egyet a főzőn. De ha meg kéne fogalmaznom, akkor valami ilyesmit tudok felajánlani: A jó kávé olyan, mint egy jó bor. Összehozza a társaságot, jobbá teszi a beszélgetéseket, könnyebben indul a nap. Elmulasztja a fej fájásom, vagy felébreszt, ha álmos vagyok.
Rose: Kávé. Minden mennyiségben. Íze, illata, hatásai. Hosszú, latte macchiato, melange, vagy cappucino… Csokis, vaníliás, karamellás, jeges, esetleg forró, fahéjjal a tetején vagy anélkül… teljesen mindegy. Két pöttyel vagy barna cukorral, de szigorúan tejszínhab nélkül. Reggel, délben, este, munka előtt, közben és után, szabadidőben. Dühösen, boldogan, sírva és nevetve, társaságban vagy egyedül. De csak is édesen. Bárhol, bármikor, bármilyen formában. (Igen, azt hiszem ezt nevezik függőségnek 🙂
A kávé összeköt minket. Sokszor nem a kávé miatt találkozunk, hanem azért, hogy együtt lehessünk azokkal, akiket szeretünk. A kávé egy kapocs, a barátság láncán egy apró szem. Érzéseket vált ki belőlünk, összehozza az embereket, elfeledteti a gondokat. A kávé a szeretet egy jelképe.
Na és számotokra milyen jelentéssel bír? 🙂
