Minden én vagyok.
Amikor elképzellek feleslegesen
a szobámban ülve, vagy a konyha
morzsás kövén mezítláb és álmosan
lopakodva a reggeli első pohár vízért.
Ilyenkor pattanásig feszülök,
tép az ín és nyúz a bőr,
államat tapasztom tiédhez,
hogy száznyolcvan fölé nyújtózzam magam én is.
De te szótlan vagy.
Elfeledtetni a sok rosszat nem lehet,
hiába hasonlít hozzád
minden szegletem
és minden akarásom.
Mellettem ülsz, egy üres póló
és egy rövidnadrág a képzetem.
De kitölt az űr, hogy a messze ájult
hétköznapokban még sokszor
egyedül lehetek veled.
És megint veszítek.
Ez is én vagyok.
Mint darázs a ráfordított
befőttes üveg alatt,
fuldoklom a szabad levegőért,
de minél hevesebben tiltakozom,
te annál hamarabb markolsz magadhoz,
és azon túl már csak veled létezem.
A verset írta: Károly Dorka
Kép forrása: Tumblr.com
