Írok, mert szeretem, mert élvezem – Interjú H.-Veres Zitával, a fiatal írónővel

Írok, mert szeretem, mert élvezem – Interjú H.-Veres Zitával, a fiatal írónővel

Ma már bárkinek lehet könyve – hallottam és olvastam is már több fórumon. Ez így igaz, viszont az, hogy egy tizenöt éves gimnazista lány egy komplett művet megírjon ilyen fiatalon, így is ritkaság számba megy. Következő interjúalanyom H.-Veres Zita, akinek nyár elején jelent meg “Kölcsön élet visszajár” című ifjúsági regénye a Colorcom Kiadónál. 

Ki is az a H.-Veres Zita? Mit érdemes rólad tudni az olvasók számára?

Most kezdtem a 9. osztályt egy nyolcosztályos gimnáziumban. A hétköznapjaim ugyanúgy telnek, mint a korosztályomban bárki másnak, de az életem már egyáltalán nem lenne teljes a billentyűk püfölése nélkül.A szabadidőmben leginkább a számítógép előtt ülök, és „dolgozom”.Ezen kívül az olvasás is eléggé a szívemhez nőtt, sőt, szeretek rajzolni is.

Miért kezdtél el írni? És mikor?

Amikor kinőttem a mesekönyvekből, megismertem Leiner Laura regényeit. Egyből rácsodálkoztam, hogy lehet szavakból ilyen csodákat művelni és megtetszett. Így hát belevetettem magam az ő Szent Johanna Gimi c. történetének fiú főszereplője szemszögéből a nekem tetsző részek leírásába. A csoport, ahova felraktam ezeket, értékelte, egyre többen léptek be. Aztán elfogyott az ihletem és úgy döntöttem, egy saját történetet kéne elkezdenem, saját karakterekkel és történettel. Mindez körülbelül 2,5 éve történt.

Nagyon fiatal vagy. Milyen visszajelzéseket kaptál a koroddal kapcsolatban?

Eddig kevés visszajelzést kaptam, de az mind pozitív volt. Hogy még csak ennyi idős vagyok, és már könyvem van… Főleg az ismerősök tartják ezt nagy dolognak. Ez egy kamaszokról szóló regény kamaszoknak, szóval talán jobban beletudtam élni magam az ő világukba kamaszként.

Az iskola mellett mennyi időd és erőd marad írni?

Természetesen nem annyi, mint szeretném, de igyekszem mindig a tőlem telhető maximumot a mondatokba rakni. Iskola és a leckék után azért 1-2 óra tényleg mindig akad, amit a gép előtt töltök. Persze nem teljes egészében az írás teszi ki ezt az időt, de ez teljesen változó.Szóval időt mindig tudok szakítani rá, az energia a kérdéses.Ha nincs hozzá kedvem/erőm, akkor inkább nem gépelek le egy betűt sem.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóddal?

Egy barátnőmtől kértem segítséget, akinek nyomon követtem kitartó munkáját a remélhetőleg hamarosan megjelenő könyvével, és ő ajánlotta a kiadót. Megadta az e-mail címet, a többi pedig már ment magától. Emese az első 10 oldal olvasása után rögtön kérte az egész könyvet, és pár apró javítás után már a borítót terveztük…

Mesélj egy kicsit a nemrég megjelent regényedről! Hogyan született, mi inspirált?

Talán sokak szerint sablonos témát dolgoz fel, de én azért szeretem, mert a saját fejemben megszületett dolgok mégis egyediek, így teszik a történetet is azzá. Egy szerepcserés kamaszregény, de nem lövöm le a poént!

Meglepő módon egyáltalán nem volt inspirációm. Karácsony napján kibontottam egy csomagot, amiben egy laptop lapult. Megfogtam a kezembe és rögtön leírtam a címet, ami akkor épp eszembe jutott, majd elkezdtem gépelni. Talán ez a sztori volt az egyetlen, ami olyan élénken élt a fejemben, hogy sikerült befejeznem.

forrás: https://www.facebook.com/hveres.zita

Mik a későbbi terveid? Dolgozol most is regényen?

Egyáltalán nincsenek terveim. Írok, mert szeretek, mert élvezem, és olyankor elmerülhetek a saját kis világomban. Akkor csak én vagyok és a karaktereim.

Dolgozom, nem is egy regényen, egy két lábon járó ötlettár vagyok, nem győzöm elnyomni magamban az újabb gondolatokat, hogy ne zavarjanak bele a már elkezdett történetekbe.

Kik inspiráltak? Milyen regényeket olvasol?

Elsősorban szerintem Leiner Laura inspirált. Nagy rajongója vagyok még Kerstin Gier-nek és a LOL könyveknek is. Történetesen egyik osztálytársam és egyben jó barátnőm mindig gondoskodik arról, hogy legyen mit olvasnom, sorra halmoz el jobbnál jobb, számára tetsző kötetekkel, így már rengeteg helyről meríthettem ötletet. Talán a kedvenceim a romantikus könyvek, de igazság szerint sok mindent elolvasok, amiről pozitív dolgokat hallok.

Most mit gondolsz? Az írás csak egy periódus az életedben, vagy örökre  az életed része lesz?

Nagyon remélem, hogy hobbi szinten mindig megmarad. Számomra ez egy kikapcsolódás, egy olyan dolog, ami teljesen ellazít és képes vagyok órákon át elsüllyedni a történetemben. Sose tudtam/tudnám elképzelni magamat írónak. Szinte biztos vagyok abban, hogy a jövőmnek semmi köze sem lesz az íráshoz, én mégis megtartom majd magamnak, mint biztos menekvést.

Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Remek kérdés, de (sajnos még mindig) nem tudom rá a választ. Nem tudom semminek sem elképzelni magam, még nem forrott ki, mi az, amiben megtalálom azt, amit keresek. Remélem, olyan munkám lesz, ahova minden nap örömmel megyek be, amit szeretek csinálni. Ez az egyetlen célom.

Köszönöm, hogy válaszolhattam a kérdésekre! 🙂

Mi is köszönjük Zitának a válaszokat és reméljük, hallunk még felőle! Ha pedig tetszett az interjú, vagy felkeltette az érdeklődéseteket, Zita facebook oldalát ITT találjátok.

Kiemelt kép forrása: https://www.facebook.com/hveres.zita

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás