Jobbra húzott szerelmeim – folytatásos randiregény 3. rész 18+

Jobbra húzott szerelmeim – folytatásos randiregény 3. rész 18+

Tudjátok mit csinál az abszolút optimista szingli lány? Rendszeresen szőrtelenít.  Hogyha mégis, talán, esetleg, történetesen, netán…szóval ha véletlenül jönne valaki ne álljon ott, mint felül jeti, alul medve.  Na én is mindig ilyen voltam. A végletekig derűlátó. Például ha a kiszemeltem nem írt vissza mindig a legpozitívabbra gondoltam és nem arra, hogy valaki mással van, csak…biztos meghalt.  

Bár ez egy randiblog, be kell, hogy valljam voltak idők, amikor meglehetősen utáltam randizni. Pont ezért egy bizonyos idő után mindenkivel ugyanoda beszéltem meg a találkozókat, ugyanazt a ruhát vettem fel, és miközben a szokásos jázmin teám ittam monotonon adtam elő ugyanazokat a mondataim, ugyanazokkal a hangsúlyokkal.

Éppen ugyanoda beszéltem meg a találkozót  A.-val is, ugyanazt a ruhát vettem fel, mint mindig, de túl tavaszias idő volt ahhoz, hogy forró teát igyak és unalmas eszmecseréket folytassunk gyerekkori traumákról és exekről. Jegeskávéval indultunk ki a Dunapartra, miután túléltem egy kisebb szívinfarktust, hogy nem az a 70 éves bácsika vár rám, hanem ő. Csak a tér másik oldalán.

Az Erzsébet hídon át, a Bartók Béla úton fel, egészen a Móriczig a legvadabb erotikus élményeimmel szórakoztattam. Lazán elhitte, hogy ezek mind velem történtek meg, holott a kilencvenkilenc százalékát tini koromban olvastam a Cosmopolitan szex rovatából. Szigorúan a sztárhíreknél tartva az egyik ujjam, hogyha jön anyukám rögtön el tudjak hajtani. Nem A.-t szórakoztattam, hanem magamat.  Nem mintha A. kevésbé élvezte volna ezt. Megpróbáltam összegyúrni a férfiak legmerészebb álmait egy történetté, de féltem, hogy egy nyilvános helyen való hármas, ahol két csaj mélytorkozik és simán rábólint az anális szexre miután lenyalták egymásról a tejszínhabot és védekezés nélkül sem esnek teherbe, na meg persze sört is locsolnak közben a férfi szájába…már túl sok lett volna.

Amikor pedig elfogyott a jegeskávés shakem, és lelőttem a legdurvább nem létező szerepjátékos élményem, miszerint én vagyok Szörny Ella, és 101 férfival szeretkezem, akik négykézláb várják a sorukat hatalmas röhögőgörcs tört rám.

Felszálltam a villamosra, és rájöttem, hogy ezentúl mindig forró teát akarok szürcsölgetni, miközben ugyanazokat a monoton mondataimat adom elő, ugyanazokkal a hangsúlyokkal, mindig ugyanabban a ruhában, mindig ugyanazon a helyen.

Kép: brunchnews.com 

Szerző:

Donáta
"Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz, ez nem az az öröm, amitől nem félsz, ez nem az a perc, ami megvár, ez nem az a lány, akiért nem kár. "

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás