Két nő, egy sors – megnéztük a Julie & Juliát

Két nő, egy sors – megnéztük a Julie & Juliát

Végre én is eljutottam ehhez a filmhez, amit oly régóta tervezek már! A Julie & Julia számomra különösen közeli élmény volt, hiszen én is blogolok, én is írok és nekem is minden vágyam egy kiadott könyv. Persze, még véletlenül sem főzés témában, azt meghagyom a bátraknak.

http://www.eatmedaily.com

Nem vagyok egy nagy gasztroguru, de a valódi, életszerű történetekért egyenesen odavagyok. Ha valamivel le lehet kenyerezni, az egy happy enddel végződő életrajzi film, mely újra és újra kirángat a hétköznapokból és emlékeztet, hogy igenis van eredménye a kemény munkának.

Julie és Julia történetét párhuzamosan követhetjük végig. A két nő nem ismeri egymást, mégis sorsuk a különböző korszakok és társadalmi szerepek ellenére akaratlanul is összefonódik, méghozzá a főzésnek köszönhetően, hogy aztán mindketten megtalálják azt, ami valóban kiteljesíti az életüket. 

http://www.grouchoreviews.com

A film elején Julia Child – akit Meryl Streep alakít – az 50-es évek Franciaországában olvadozik egy pikáns halfilétől, majd pár képkockával arrébb ráébred, mivégre is van itt a Földön. Hát azért, hogy azt csinálja, amihez a legjobban ért: egyen.  Julie Powell – Amy Adams karaktere – a 2000-es évek elején tapossa a fáradtságos mókuskereket egy segélyközpontnál, amikor úgy dönt, hogy életközepi válságából a blogolás fogja kirángatni, akkor is, ha nem olvassa senki. Kihívást tűz ki magának, hogy elkészíti Julia Child szakácskönyvének összes receptjét méghozzá 365 nap alatt 524 fogást. 

Fantasztikus volt látni a két nő sorskeresését, méghozzá úgy, hogy életük egyes jelenetei reflektáltak is egymásra, így egyik történetnél sem éreztem azt, hogy most menjünk vissza egy kicsit a másik életébe. Szórakoztató remekmű ez a film, és az ételek! Te jó ég! Szerencse, hogy már vacsora után néztem meg ezt az imádnivaló sztorit, amely miatt néhány percre még én is elhittem, hogy szeretek főzni. Mert ezt a tevékenységet nem robotmunkaként mutatja be, hanem egy fantáziadús, pozitív időtöltésnek, ami örömöt okoz és életcélt ad. 

https://78.media.tumblr.com

Bár azt hangsúlyoztam, hogy a két karakter élete számos ponton egyezik, mégis sikerült két teljesen eltérő személyiséget bemutatni, így a néző bárkivel azonosulhat. Ott van Julia Child, aki olyan életörömmel üvölti, hogy “bon appétit!’, hogy kedvünk támad kirámolni a hűtőt. Ő kiegyensúlyozott, elszánt és magabiztos, de ott van a kicsit érzékeny, kisebbségi komplexusos, bizonytalan Julie is, aki – bár lehet ezzel egyedül leszek – szintén belopta magát a szívembe esetlenségével. 

Nora Ephron rendezésében azonban vannak még bőven halvány felvillanások egyéb témákból is. Némi sznob barátság, párkapcsolati nehézségek, gyermek iránti beteljesületlen vágy, de sosem veszi le a szemét a fő vonalról: eszméletlen sok meló, évek és elszántság kell ahhoz, hogy valaki megvalósíthassa az álmát. Bár a filmet belengi egyfajta idilli, mesebeli hangulat, főhősnőinknek rengeteg akadályt kell legyőzniük, és nem történnek velük csodák egyik percről a másikra, így csak méginkább szerethetők és közeliek. 

Ajánlom a filmet minden úttörő, kreatív, álmodozó, örökké kitartó nőnek és mindenkinek, aki szenvedéllyel csinál valamit. 🙂

 


kiemelt kép: images-eu.ssl-images-amazon.com

 

Szerző:

Kazsimér Nóri
"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!