Maradj erős – Erdei Kinga interjú

Maradj erős – Erdei Kinga interjú

Egy bögre tea, egy finom sütemény mellett leültem és olvastam a blogját. Nem tudom már mivel fogott meg. A halvány titokzatosságával, a mély szavaival? A fekete betűivel?Elgondolkodom a miérteken. Azon, hogy ez mind megtörténhet a lelkünkben? Azon, hogy mindez létezik egy láthatatlan világban.

„Nem vagyunk mindannyian mesebeli királynők, királyok,  kik lába alatt sürgölődnek szolga hadak.

Nem vagyunk istennők és istenek, hogy mindenki felett döntéseket hozzunk, ítélkezzünk és mesterkélt sorsot írjunk. De nem lehetünk marionettek pár cérna szálon lógva, állatok rács mögé zárva.

Ott lehetünk a nagyvilágban, emberként s gyakran más szerepét játszva. Lehetünk nappal hideg, mogorva főnökök, de munka után, ételt adva egy kóborgó eb számára emberek vagyunk.”

Olykor elvesznek gondolataim a sorai között. Olyan, mint egy belső tükör, ha kívül mosolyogsz, ne felejtsd el azt sem, hogy belül mi forrong.

„A pokol felett sepregeted szemetedet

S porba törlöd véres tenyeredet.

Hová gyűjtöd a könnyel fedett leveleket?

S seprűdet az égbe emeled,

Hogy kinyújtsd kezed a felhők felett

Visítva istened, ki teremtett téged,

Hűtlen gyermeket, s talán még

Kapuját a mennyeknek eléred.”

Versek, amik magukért és gazdájuk tollából beszélnek. Olyan pillanatok, amik szembe állítanak a kemény valósággal. Mégis reményt ad, valami új felé. Arra, hogy igenis létezik olyan, hogy kitartás, akaraterő, hit.

Én megnyugodtam közben. Akárhány sort átböngésztem és felfaltam rövid idő alatt. Ismerd meg a lányt, aki a versein keresztül lélegzik. http://maradjeros.blogspot.hu/

 „Pár perc, hosszú sóhaj, lágy ölelés. Néhány dobbanás, könnyű csevegés és az a nevetés… Kinyitsz egy ajtót, egy vasrácsos kaput, s láncod földre dobod. Még vissza nézel, nevetésed csillan arcodon, aztán ugrassz. Szárnyakon repít, s bízol mert bízni akarod, nem ejt le téged. Oda engeded, ahol már százan gázoltak át, gőgös hittel, hogy nem féled a holnapokat.”

kingaerdei

Erdei Kinga

1. Milyen embernek tartod magad, ha meg kellene ismernünk téged, mit kell tudnunk?

Amire leginkább büszke vagyok magammal kapcsolatban, az az, hogy amit igazán szeretnék, elérem, tehát céltudatos, általában vidám, mosolygós. A blogommal teljes ellentmondásban áll a személyem, annak, aki nem igazán ismer. Magabiztos és erős vagyok, amolyan, „minden agyban dől el” ember típus.

 2. Mi adta az ihletet, hogy elkezdj írni? Hogy blogot kezdj.

Igazság szerint, már általánosban is írtam pár „gyermeki” sort, de igazán középiskolában jöttem bele, és külső motiválással hoztam ki magamból, amit lehetett. Az írás mindig is foglalkoztatott azért is, mert szabályok nélkül könnyebb leírni egy adott életérzést. A szavakkal és azok mondatba kapcsolásával, pedig nagyon szeretek játszani, megtekerni, főleg a fejemben megszületett képekkel.

3. Mióta foglalkozol írással?

Erre a 2. pontban választ is adtam, egyébként komolyabban 15 éves koromtól, de inkább, mint „költő”

4. Csak verseket írsz? Novellákkal vagy más nagyobb terjedelmű írással nem foglalkozol?

Egyenlőre nem írtam még semmi kézzel foghatót. Próbálkozásaim voltak, de nem érett meg bennem még semmilyen használható történet. Remélem, csak várat magára, mert vágyam egy saját regény.

5. Jelenleg mivel foglalkozol? Mi ad inspirációt nap, mint nap?

Az iskolát Nyíregyházán befejeztem 1 éve. A szakma nem igazán kapcsolódik az íráshoz és hozzám sem. Jelenleg dolgozom itthon. Végzem irodai munkát, fizikai munkát egyaránt. Most gyógymasszőr tanfolyamot kezdtem el, és amíg lehetőségem van, minél több szakbizonyítványt szeretnék, s talán később egy diplomát is.

6. Olvasás közben elég mélyre hatolnak szavaid. Alkotás közben mi vezérel a pozitív vagy inkább a negatív gondolatok?

Régebben nagyon dekadens írásaim voltak, csupa negatívumokról szóltak, egy leheletnyi remény nélkül. Úgy gondolom, ahogy az ember tapasztal, remélni is kezd. Mivel sokszor kerültem valóban nagyon mélyre, rájöttem, csak úgy állhatok fel, ha megkeresem a lehetséges jókat az életemben és kiegészítem valami új szokással, ami engem, s nem mást tesz boldoggá. Sokat változtam az utóbbi 2 évben, szerencsére pozitív irányba, de még így is csak a negatív élettani hatások elég erősek ahhoz, hogy írni tudjak, viszont némi reményt fűzve a szavaim közé.

7. Van-e terved a jövőben az írással?

Erre is válaszoltam korábban már, viszont a versekkel most hadilábon állok. Talán tudatalatt kezdek az írásra orientálódni vagy, csak nincs, aki vagy ami, verseket hozzon ki belőlem. Ha mégis lenne egyszer, szeretném őket kötetbe szedni, már csak magam miatt is.

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!