Mindig a boldogság felé tartunk?

Mindig a boldogság felé tartunk?

Amikor nekikezdtem a cikknek kicsit kétségbeestem. Hogyan inspirálhatnék bárkit, mikor én is csak napról napra keresem a lehetőségeket a bizonyításra? Hogy jó legyek valamiben, hogy változtassak. Aztán rájöttem, hogy erről fogok írni. A próbálkozásról, és arról, hogy nem szabad félni, akárhányszor is esünk  vagy tévedünk el az út közben…

 

Egy nap amikor felkelünk, és minden ugyanolyan. Eldönthetjük merre megyünk. Bármelyik irányba  induljunk is, benne van a paklinkban, hogy hibázni fogunk. Ezek az élet kis buktatói, amelyek, ha nem mi nem is akarjuk észrevenni, az arcunkba tolják a változást. Nincs választási lehetőségünk, nem lehet kikerülni őket. Ott lesnek ránk a hétköznapok szürkeségében: miattuk késsük le a buszt, esik az eső, mikor nem vittünk esernyőt, vagy akár kitörik a kedvenc cipőnk sarka. S van olyan helyzet is, amikor nem a véletlenek összjátéka, hanem saját hanyagságunk, gyengeségünk miatt döntünk rosszul egy szituációban. Úgy érezhetjük a világ összeesküdött ellenünk, pedig ezek az élet velejárói.

aeb27b4ac644839a5107d32a9ef7f888

Forrás: pinterest.com

 

“Ne a változásról, hanem az állandóságtól félj!” – Lao-Ce

Mégis, mindezek ellenére nem szabad félnünk a hibáktól, hiszen nem haladhatunk alapvetően tökéletes irányba. Ilyen nem létezik. Aki bátor, erőt merít a kudarcaiból, és a hiba mértékétől függően annyira változtatja meg magát, amennyire kell. Ha nagy a hibánk, nagyon meg kell változzunk, különben nem követtük volna el. Keresztutakat hoz az élet, és dönteni kell. A döntés magában hordozza a tévedést. Ne szorongjunk meghozni őket, mert abban az adott pillanatban nincs tökéletes döntés. Az csak mindig utána dőlhet el. Pont ettől leszünk személyiségek, hogy milyen elhatározásokat hoztunk életünk során.

A hiba olyan, mint a kő a patakmederben: a víz vagy elfolyik mellette, vagy szépen lassan koptatja, míg végül elmozdítja. A kő semmiképp sem maradhat a patakban, és szépen lassan feloldja, mind azt az ásványt, ami benne található. Magáévá teszi, ami szükséges belőle, majd megszünteti, s a sziklából kis kavics lesz, leülepszik bennünk. A víz átfolyik felette, és többé nem kerül a felszínre. Talán nekünk is ezt kéne tennünk a saját nehézségeinkkel. Feloldani és befogadni azt, amire szükségünk van. Majd minden a folyjon tovább, úgy ahogy annak lennie kell.

b224840c01c8b9312f9a36735d01341d

Forrás: Pinterest.com

 

Elsőként úgy érhetjük el ezt  a megnyugvást, ha belátjuk, hogy a döntést mi hoztuk, majd ha esetleg rossz utat is választottunk, megbocsátjuk magunknak. Hiszen az esély arra, hogy jól döntsünk pont annyi volt, mint az ellenkezőjére. Meg kell lássuk a miérteket. Csak ha megtaláltuk azokat a válaszokat, akkor tanulhatunk belőle, hiszen tapasztalat útján minden jobban rögzül. Elképzelt helyzetekből nem lehet okulni, saját bőrünkön kell érezzük a súlyát. Vannak olyan hibák is, amiket többször el kell kövessünk, hogy ténylegesen a részünké váljon, másokat elég egyszer. Ezekre viszont ott az egész élet, a rengeteg jó vagy rossz lehetőséggel együtt. Szerintem a próbálkozás a kulcs a boldogsághoz, sosem a tökéletesség.  Csak legyen merszünk elindulni…

Szólj hozzánk!