Fülszöveg
“Állás nélkül, férj-támasz nélkül, egy gyerekkel megáldva.
Kisegér vagyok, szerény, halk! – jutott eszébe. – Nem szerettek, nem utáltak, talán nem is láttak!”
„Huszonhét éves korára harminchatnak látszott, és ennél is öregebbnek érezte magát.”
Egy nő mindig tud fizetni a testével, de roppant kevesen szánják rá magukat. A bölcsészdiplomás Anna sem teszi meg, inkább választja a nyomort, a nélkülözést, de a gyerek enni akar, sőt szép, nagy babát is. „Ne olyan kicsit, mint tavaly” Kilátástalanság, tapogatózó férfikezek, rántott parizer, abból is kevés. Minden reménye elszállt már, amikor összebarátkozik Bernadettel, a Rákóczi téri örömlánnyal. A furcsa barátság feloldja Anna gátlásait és támad egy pimasz ötlete.
„Bajban van, segítségre szorul? Hívjon, megyek, és megteszem, amit kell! Csak törvényes eszközökkel élek, a győzelem garantált. Még sohasem vesztettem! Díjazás csak siker esetén, az összeg arányos a bajjal!”- olvasható a hirdetésben.
A reménytelenségből fakadó hányaveti önbizalommal, kölcsön kosztümben, üres gyomrában két korty konyakkal száll be a nagyvállalkozó ragadozók világába. Az okos lányt stricik, kurvák segítik és az, hogy nincs mit veszítenie.
Urbánszki László a népszerű történelmiregény-író ezúttal a szépirodalmi kategóriában jelentkezik. Női oldalról közelíti a kényes témákat, mennyit lehet beáldozni a boldogulásért, mi a tisztesség, hol kezdődik a bűn?”
***
Miért akartam elolvasni ezt a könyvet?
A címadó novella keltette fel figyelmem a könyvre. Érdekesnek, figyelemfelkeltőnek találtam, szinte azonnal tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Még ha hetekbe is telik majd. Az elején nem ment olyan könnyen, de aztán belejöttem, s csak úgy faltam a lapokat. Kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, mi lesz a következő oldalon. Kellemes kikapcsolódásnak találtam a könyvet egy hosszú nap után.
Miért tetszett a könyv?
A címadó novellában számos elemet találtam, ami a kedvenc Paulo Coelho könyvemre emlékeztetett (Tizenegy perc), így hamar találtam valamit, ami ismerős volt. Habár mindkét könyvben megtalálható az azonos téma, a történetek eltérnek egymástól. Az első novella az élet nehéz utját mutatja be, a törekvést, a harcot, hogy jobb legyen. Számos olyan dolgot mutat be, amin mindannyian keresztülmegyünk, olyan érzéseket kelt bennünk, mintha a mi harcunk is lenne, s valahol mélyen talán az is.
Különösképpen tetszett az, hogy a szerző számos poént használ az elmesélésben. Őszintén megmondva, számos helyen hangosan felnevettem, olyannyira élveztem a történetet.
A többi novella történelmi jellegű, egyfajta betekintés a régebbi időkbe, egy tükör valaki életéhez, valaki gyerekkorába. Habár autobiográfia jellegű, szinte fel sem tűnik olvasás közben. Kicsit olyan, mintha nagyszüleink mesélnének nekünk.
Kinek ajánlóm?
Mindenkinek, aki egy kellemes olvasásra vágyik, rengeteg nevetésre, s egy feledhetetlen történetre. Kortól függetlenül, mindenki talán benne majd valami olyat, ami megfogja. Mégis, talán az idősebb, érettebb korosztály lesz az, aki talán jobban megérti majd a novellák jelentését.
Elolvasnám-e újra?
Biztosan. Látom magam, ahogyan egy hideg téli éjszakán újra előveszem a könyvet, s hangosan nevetek majd a poénokon.
