Egy régi kedvencem – ajánló a Vérmacskák sorozatról

Egy régi kedvencem – ajánló a Vérmacskák sorozatról

Az eddigi könyvajánlóim mindig a jelenlegi érdeklődéseim alapján készültek, azonban arra gondoltam, hogy kicsit visszarepülök a tinédzser önmagamhoz és egy régi, nyolcadikos koromban olvasott sorozatot foglalok össze. Szerintem nem meglepő, ha elárulom, hogy akkoriban imádtam a fantasy könyveket, a táskámban mindig meglapult egy Könyvmolyképzős vörös pöttyös könyv. Erre az időszakra minden nap emlékeztet a könyvespolcom is, ahol rengeteg ilyen történet lapul.

A Könymolyképző Kiadó oldalát görgettem, (Ezúton is szeretném megköszönni a Kiadónak a könyvet!), amikor felfigyeltem a Vérmacskák ötödik részére és eszembe jutott, hogy nagyon szerettem ezt a sorozatot, de végül az ötödik részt nem tudtam megvenni, mert anno elfogyott a boltban, ahol végül a negyedik és a hatodik kötetet vásároltam meg. Így történt az, hogy akkor a negyedik résznél nálam lezárult ez a történet és úgy éreztem, hogy hét év után ideje befejeznem a sorozatot. Úgyhogy kaptam az alkalmon és a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően sikerült egy kicsit visszaugranom az időben és egy régi kedvencet olvasni.

Rachel Vincent a tinédzser énemet teljesen beszippantotta a Vérmacskák című sorozattal. Egy rendkívül izgalmas, pörgős történet, ami mai fejjel is könnyen magával ragadott.

Igyekeztem visszaemlékezni, utána nézni az első négy részre, de ahogy elkezdtem olvasni az ötödik kötetet, úgy folyamatosan jöttek fel a részletek, amiket régebbem olvastam.

Fayhte egy óriási személyiségfejlődésen ment át, a karakter nagyon szép utat járt be a hat rész alatt, amire az írónő különös hangsúlyt is tett. A lány folyamatosan bölcsebb, talpraesettebb lett a feladatokhoz, ennek ellenére teljes mértékben hű maradt önmagához.

Azt gondolom, hogy rengeteg döntés és végső történés kiszámítható volt, többek között az is, hogy végül Fayhte lesz a falka vezetője, de erre abszolút számítani lehetett. Ennek az oka, háttere egy szomorú történés következménye volt, hiszen a lány édesapja halt meg. Ez egy igazán szívszorító rész volt számomra és úgy gondolom, hogy az írónő nagyon szépen vezette a történet ezen részét, hiszen nagy hangsúlyt fektetett a gyászra, ennek a lefolyására, valamint a sorozat során gyönyörűen ki volt hangsúlyozva ez a csodálatos apa-lánya kapcsolat, ami irigylésre méltó.

Ami viszont nem tetszett, hogy a mellékszereplők számomra sokszor a háttérbe voltak szorítva, ezenkívül néha soknak éreztem a szerelmi szálat, aminél vártam volna, hogy menjen a történet, mert sokszor egyhelyben toporgásnak éltem meg.

Úgy gondolom, hogy összeségében egy nagyon jó ifjúsági regénysorozat és nagyon ajánlom azoknak, akik hű követői a vörös pöttyös könyveknek, valamint a fantasy világnak.

Nekem nagyon jó élmény volt kicsit újra annak a tinédzsernek lenni, aki anno ezeket a könyveket olvasta és kutatta a könyvesboltokban.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak és jó olvasást kívánok mindenkinek!

Szerző:

"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni." Szeretem a mosolyt. Ha valaki miattam mosolyog, ha én valaki miatt mosolygok. Szeretem a napsütést, a tavaszt, ahogy körülölel és boldogsággal tölt fel. Szeretem a pillantást, a nevetést, az ölelést, a boldogságot, amit kapok a körülöttem lévőktől. Szeretem a teát, a kávét, a kekszet, amik egy jó beszélgetés mellett elfogynak. Szeretem az ízeket, az illatokat, az ételeket, a süteményeket, amik képesek felvillanyozni. Szeretem a pillanatokat, amik együtt egy életet alkotnak.