Szeretnék igényes szórakoztató irodalmat írni – interjú Sütő Fannival

Szeretnék igényes szórakoztató irodalmat írni – interjú Sütő Fannival

Múlt héten betekintést engedtem számotokra Sütő Fanni munkásságába, persze, csak morzsákra futotta, hiszen nagyon sokoldalú alkotóról van szó, egy rövid cikkben nehéz lenne összefoglalni, mi mindennel foglalkozik ő. Talán ez a sok mindenre kitérő interjú jobban bemutatja Fannit, a magyar kortárs irodalom feltörekvő alakját, aki műfordításaival és angol műveivel is kezd egyre nagyobb ismertségre szert tenni. 

Mesélj kicsit magadról! Kicsoda az a Sütő Fanni?

A kettősség jellemez: egyszerre vagyok idealista és pesszimista, szeretem a magányt és vágyom emberek közé, gyorsan szomorodom el, de gyorsan is vidulok fel. Civilben angoltanár vagyok, emellett író, fordító, időnként (főleg angolul) szerkesztő. A többi kérdésre olyan hosszú válaszokat adtam, hogy azokból bőven megismertek.

Mikor kezdtél írni és hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Egykeként nőttem fel, szóval meg kellett találnom a módját, hogy szórakoztassam magam, így elkezdtem történeket kitalálni, kazettásmagnóval saját „rádióműsorokat” szerkeszteni, kitalált utazási programokat összeállítani. Kezdetektől fogva bennem volt a vágy, hogy megtaláljam azt a szórakoztatási formát, amit pont nekem találtak ki. Egy idő után rájöttem, hogy ez (még) nem létezik, szóval magamnak kell megteremteni.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra az alkotás?

Szeretem a mitológiát, a magyar és angol irodalmat, a kissé szürrealista festményeket, az alternatív zenekarokat. Ezt mind átszűröm a személyiségem filterén, és ebből alkotok új világokat.

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Szeretnék igényes szórakoztató irodalmat írni. A magyar könyvpiac kapcsán kicsit úgy érzem, hogy kevés az olyan könyv, ami ki tudja elégíteni azok igényeit, akik ugyan kikapcsolódásra vágynak, de szeretnének elgondolkodni dolgokon vagy ízlelgetni a szöveg szépségét. Mivel én is magyar kortárs író vagyok, fontosnak tartom, hogy támogassam a sorstárs kortársaimat, de sokszor azt érzem, hogy a szépirodalomként kiadott műveknél nagyon veretes a szöveg, de szenvedek a történettől és unatkozom. A (főleg fiataloknak szóló) szórakoztató művek, pedig túl egyszerűek, néha nem túl jól megírtak, és az az érzésem van, hogy az írók nem veszik komolyan a fiatalokat, nem hiszik el, hogy bonyolultabb szövegeket és gondolatokat is be tudnak fogadni. Pedig a kamaszok csodálatosak tudnak lenni, ha akarnak. (Mondom ezt úgy, hogy főállásban tanítom őket, és néha azt hiszem, hogy egy óvodába csöppentem…)

Szóval én ennek a köztes mezőnynek szeretek írni. Azt gondolom, hogy érdekes világaim vannak, szerethető karaktereim, és néha vicces is vagyok.

Honnan jött az angol nyelv szeretete és hogyan kezdtél el műveket fordítani?

Az angolra nagyon kis koromtól rá voltam állva, pedig a szüleim abszolút nem forszírozták (akkoriban még nem volt divat az ovis angol.) Anyu tudott angolul, és ezt iszonyatosan menőnek tartottam, és folyamatosan kérleltem, hogy tanítson dolgokat. Alsós koromból kezdve mindig kértem a különböző játékos nyelvtanulós könyveket, és gyakorlatilag magamat tanítottam. Amikor 12-ben felvételizni kellett, egy percig sem remegett meg a kezem, tudtam, hogy angol szakot kell beírnom. Tudtam, hogy igazán semmi más nem érdekel, ráadásul így az irodalmat és az olvasást sem kellett félre tennem. Azzal is tisztában voltam, hogy egy sima bölcsészszakkal nem olyan könnyű boldogulni, de nem akartam olyasmit tanulni, ami „hasznos,” de nem érdekel. Volt sok lélekromboló multis meg ügyfélszolgálatos munkám, most az angoltanárság az első olyan főállású munkám, ahol azt érzem, hogy a pozitívumok néha kiegyensúlyozzák a negatívumokat. Azért válaszolok ilyen hosszan, mert szeretnék bátorító üzenetet küldeni azoknak, akik hisznek az álmaikban, és hajlandóak értük dolgozni is.

Mostanában, hogy egyre több angol megjelenésem van, és itthon is kezdik észrevenni, hogy létezem, (pedig legalább öt éve jelen vagyok minden pályázaton, és aktívan követem a hazai irodalmi élet történéseit) sokan gondolhatják, hogy „Milyen jó meg könnyű Fanninak, hogy angolul is ír.” Jónak tényleg jó, de könnyű nem volt, nagyon sok energiát, időt és munkát fektettem bele, bár ezek nem tűntek tehernek, mert azt csinálom, amit szeretek.

Első fordításaimat ismerősökön keresztül szereztem, aztán kezdett megnövekedni a renomém, és már ajánlanak egymásnak az emberek vagy vannak visszatérő „ügyfeleim.” A helyzet az, hogy (ha csak nem nagyon szerencsés csillagzat alatt születtél) az írói, fordítói és egyéb művészeti berkekbe úgy lehet bekerülni, hogy önkénteskedsz, én például egyetemen pályázatokat fordítottam a lakóhelyem kulturális egyesületének. Két éve csatlakoztam a The Black Aether csapatához fordítóként. Egyrészt azért, mert láttam, hogy a főszerkesztő Tomasics József tényleg komolyan gondolja a magyar amatőr írók támogatását, másrészt mert „önző” módon azt gondoltam, hogy ezekből a fordításokból nem csak tanulhatok, de jó referencia is lehet a jövőben. Igazam is lett, mert a lovecrafti kötődésnek köszönhetően talált rám a Cultistorm társasjáték projekt, aminek az angol fordítását én készítem.

Sajnos az a tapasztalatom, hogy mindenki mindent akar és méghozzá rögtön és azonnal. Nyilván én is szenvedtem sokat a visszautasítások miatt, de mivel írni akartam, (és nem csak megjelenni, nagy különbség!) ezért tepertem tovább. Átlagban legalább évi két regényt lefordítok, a fordításaim listáját itt találjátok.

Jelenleg Franciaországban élsz. Hogy sodort oda a sors?

A férjem, vagyis akkor még barátom miatt érkeztem ide. Soha nem gondoltam volna, hogy Franciaországban fogok kikötni, ha vágytam valahova, az Anglia volt. Egyébként a férjemmel pont ott találkoztam, Erasmuson. Ő angoltanárnak készült, le is tette a nagyon hosszú és nehéz tanári vizsgát. Nem megyek részletekbe, mert itt minden kicsit kacifántos, de a lényeg, hogy ha leteszel egy jó nehéz vizsgát, akkor viszonylag kevés órával elég jól kereshetsz tanárként. Nyilván ez a vizsga csak helyben érvényes, Magyarországon vagy máshol nem sokra menne vele, szóval logikus volt, hogy ide helyezzük székhelyünket. Nem beszélve arról, hogy én sokkal alkalmazkodóbb és szemfülesebb vagyok pl. három hét után már volt munkám, ami szép teljesítmény, főleg egy külfölditől.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Mindenkori kedvenc íróm Neil Gaiman, azt szoktam mondani róla, hogy ő az „irodalmi apukám.” Számomra ő testesíti meg a minőségi szórakoztató (spekulatív) irodalmat. Amikor Angliában laktam, kétszer is láttam élőben, nagyon nagy élmény volt. Nem csak íróként nézek fel rá, de amit emberként látok belőle, az is nagyon szimpatikus.

Magyar vonatkozásban szeretném megemlíteni Szaszkó Gabriellát, aki nem csak nagyon jó barátnőm több mint öt éve, de felnézek rá, mert merte a nehezebb utat választani. Nem adta fel, nagyon sok energiát beletett és önerőből elérte azt, hogy író, szerkesztő és fordító legyen.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta az írással foglalkozol?

Arra, hogy nagyon sok mindent magam értem el, kemény munkával és kitartással, nem jópofiztam vagy puncsoltam senkinél.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

A zene, a kissé szürrealista képek és a gondolatkísérletek.

Szeretek világokat építeni, karaktereket formálni, legjobban pedig azt az érzést szeretem, amikor írás közben beindul valami varázslat.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Amikor hazaérek egy hosszú nap után. Amikor befejezek egy történetet (néha évek múltával.) Ha valaki elmondja, hogy olvasott tőlem valamit, és tetszett nekik. Amikor látom a tanítványaim szemében felvillanni a megértés fényét. Amikor találok egy olcsó könyvesboltot. Amikor otthon lehetek egyedül és fél kómásan, a puha köntösömben, kávéval felszerelkezve írhatok (mint például most.)

Mik a további céljaid ezen a téren? Nagyobb lélegzetű írásokat tervezel írni?

Jó lenne végre letenni a hátsó felem és befejezni valamit. Ha most varázsütésre kész lenne az összes folyamatban lévő művem (magyar és angol egyaránt), akkor lenne vagy tíz elkészült művem. Igazából kifogásom sincsen, tudom, hogy ilyen szempontból én vagyok saját magam legrosszabb ellensége, ez egy olyan dolog, amit magamban kell lebokszolnom.

 

Köszönöm a közös munkát! További sok sikert ezen a pályán!

 

A szerző elérhetőségei:

magyar publikációk listája

angol publikációk listája

wattpad

kedvenc saját novella

kedvenc saját vers

 

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás