Újévi fogadalmaink – avagy hol rontjuk el?

Újévi fogadalmaink – avagy hol rontjuk el?

A változások életünk természetes és állandó részei, akárcsak a reggel beszívott első éber levegőnk.  Bár nem vesszük észre, tulajdonképpen mindig valamilyen változás részei vagyunk. A megszokott kihívásokkal könnyen megbirkózunk, de mi a helyzet a nagy fogadalmakkal és a “most már döntenem kellene” elhatározásokkal? Csapdák ezek, melyeket mi magunk állítunk? Harc ez, vagy az elfogadás és a türelem próbája? És ha már felötlött bennünk, hol és miért akadunk el?

GIF:  tumblr

GIF: tumblr

Ilyenkor az új év alkalmával sokat és sokszor halljuk másoktól, hogy majd most! Általában a fordulópontként hangoztatott napokra időzítjük saját változásunk kezdetét is, mintha akkor működne valamilyen varázslat, amitől majd könnyebb lesz. A változás azonban egy átmeneti folyamat, melyről nem szabad elfeledni, hogy nem egyik napról a másikra történik és az emberek többsége számára ez az, ami a leginkább nyugtalanító és elkeserítő. 

cbef0a211de3c63d0ad98447acaac893

Kép: pinterest

A kulcs a megértés. A megértés, hogy tudod, a türelmetlenség, a kudarc és az elégedetlenség a folyamat normális részei, melyek ellen harc helyett az elfogadás lehet a segítségünkre. Ám nem csak ezek az érzések lesznek ellenünk, hanem a korábbi berögződéseink is. Sokszor sikerül magunkévá tennünk a jövő elképzeléseit, de egyúttal nem szabadulunk meg a múlt azon lenyomataitól, melyek már csak gátolnak minket. Túl naggyá kezd válni az áldozat, és elkezdünk félni.

A változás negatív velejárója a csalódástól való félelem. Újra át kell gondolnunk képességeink sokszínűségét! A változás egyik alapvető feltétele a jó önismeret, és csakis ezáltal lehetnek tartósak fogadalmaink. Ha hirtelen egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amelynek megoldásához valójában minden képesség a rendelkezésünkre áll, akkor valószínű, hogy egy múltbéli szituáció negatív érzelmei azok, melyek irányítanak bennünket.

d0580244f542058587b51742012ae94d

Kép: tumblr

Fontos tudnunk, hogy a múltunk és a jelenünk is csak viszonyítási alapjai jövőnknek, és nem szabad engednünk, hogy a döntő pillanatban az agyunk ránkborítsa az összes lehetséges rossz esetet, ami megtörténhet! Persze ha nem tenné ezt minden egyes alkalommal, akkor nem is tudna minket megvédeni olyan esetekben, amikor szükséges. De a választás – hogy mikor van az a pillanat, amikor tényleg fontos, hogy figyelmeztessen minket – a mi kezünkben van. 

Mit veszítünk, ha a változástól való félelem irányít minket? Ha döntéseinket megpróbáljuk messzebbről vizsgálni, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a változás a fejlődésünk része. Ha félünk, csak fogjunk egy papírt és írjuk le, hogy mitől is pontosan? Bizonytalanság, szegénység, sikertelenség, csalódás, ismeretlen emberek? Ezután fordítsuk meg a papírt és írjuk le mind azt a jót, amit a változás adhat nekünk, mi az amit elérhetünk általa? (Lehetőség szerint ne egy negatív hangulatú napon írjuk le, mert akkor nagy az esély arra, hogy ezt az oldalt makacsul üresen hagyjuk.) Ezt követően vessük össze a két oldalt! Bármilyen újdonságba is kezdünk, az mindig nagyon nehéz lesz és türelem kell, amíg hozzászokunk. 

095c41d6f0027aa30f5923d6701e90c0

Kép: https://www.tumblr.com

Csak arra kell gondolnunk, hogy már korábban is átéltünk változásokat életünk rengeteg területén. Természetesen ha nincs kockázat, akkor félelem érzet sincsen, és ha nincsenek félelmeink, akkor tulajdonképpen az életünk iránti szenvedélyünk is elveszett. Amennyiben újra akarjuk érezni az élet valódi ízét, ki kell nyitnunk lelkünket az új élményekkel szükségszerűen együtt járó kihívásoknak is!

Át kell alakítanunk félelmünket, kezelhető és megugorható akadályokká, apró célokká! Ha nem erősítjük meg bizalmunkat, sosem lesz elég bátorságunk, hogy azt az életet éljük, melyet nekünk szánt a sors. Meg kell találnunk a hitünket önmagunkban, a sorsunkban és az életben, hogy rátalálhassunk a nekünk rendelt útra!

Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi.

/Helen Keller/

 

 

Kiemelt kép: www.tumblr.com

Szerző:

Kazsimér Nóri
"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!