“Ha valami nem megy, ne erőltessük”, “ne fussuk újra ugyanazokat a köröket”, “lépjünk tovább”. Mondani olyan könnyű, megtenni miért nehéz?
Gyakran használjuk a fenti szókapcsolatokat annak kifejezésére ideje lenne elengedni valamit vagy valakit. Mégsem tesszük, mert azt szintén elég sűrűn alkalmazzuk, halljuk másoktól, “nem kéne feladni az első próbálkozás után”, “mindenkinek jár második esély”. Ez a “menni, de maradni” a mesében jól működik, a valóságban viszont elég egészségtelen élethelyzeteket teremt.
Társas érintkezéseinkből idevágó példa az erőszakkal szennyezett párkapcsolat, amelyben gyakran nő az áldozat. Évekig benne lehet ragadni, szinte belehalni (legrosszabb esetben ténylegesen életet veszíteni), mert az egyik fél távozna, de a másik nem engedi. A bántalmazott sokszor csak magára számíthat, és tennie szükséges ahhoz, hogy változzon a helyzete, hiszen az élete a tét.
Kapcsolatukban elkényelmesedők, és társfüggők. Ők a bántalmazott személyek tökéletes ellentétei, sokkal könnyebben tovább tudnának lépni, de nem akarnak. Kapaszkodnak egymásba, félnek elengedni, mert akkor ugyebár szólóban maradnak. Rabot csinálnak magukból olyan érzelemért, ami igazából már elmúlt. Megéri?
Azt hiszem valamennyien láttunk már olyan lehetséges munkahelyet, amiről azt gondoltuk, “de jó lenne itt dolgozni”. Beadjuk az önéletrajzot, és várjuk a telefonhívást és/vagy e – mailt, amelynek szövege: Gratulálunk! Ön nyerte a pályázatot. A visszajelzés azonban mindig ez: Köszönjük jelentkezését, de ezúttal másik pályázóra esett a választásunk. Újra megpróbáljuk, pozitívak vagyunk, “csak azért is miénk lesz a munka”, “még nem tudják, de minket keresnek”. Egészen csőlátóvá válunk, elmegyünk más lehetőségek mellett. Hiába az ezer elutasítás, 1001 – szer majd csak sikerül. Ugyan vannak kivételek, de igen ritka.
Felvetődik az emberben a kérdés: Meddig érdemes próbálkozni? Hány esélyt érdemel az álom megvalósítása vagy az esetleges nagy Ő? Ezt mindenkinek magának szükséges éreznie, tudnia, de a bizonytalanoknak íme egy tipp: Mivel – meglátásom szerint – hajlamosak vagyunk a túl sokra, annál valamivel kevesebb. Érdemes lenne tudatosnak lenni, de kihívás, amikor az ember nagyon szeretne valamit, vagy valakit. Egy helyzetet, amin nem tudunk változtatni sokkal könnyebb elengedni, viszont a személyt, akihez már kötődünk jóval nehezebb. Az agyának tud “parancsolni” az ember, de a szívének azt “mondani”, hogy ne szeressen ahhoz bizony magas fokú érzelmi intelligencia szükséges. Emellett érdemes hallgatni a családtagokra, a barátokra, akik külső szemlélőként objektívebben tudnak nyilatkozni arról amibe/akibe hiába kapaszkodunk. A végső döntést azonban magunknak szükséges meghoznunk, akár úgy, hogy pro – kontra listát írunk. A legfontosabb felismernünk az időnket, és az energiánkat pazaroltuk, aztán amint lezártuk a témát magunkban meg fog könnyebbülni a lelkünk, képesek leszünk újra nyitottak lenni friss lehetőségek felé.
Legtöbbször nehéz elengedni amire/akire mindennél vágyunk. Mégis fontos, mert ez a szabadság útja. Megéri rálépni.
Amennyiben tetszik, amit csinálunk itt tudsz minket támogatni.
Köszönjük. 🙂
Kiemelt kép: Best Wallpaper
