„Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét.” (Cassandra Clare)
Érthetetlen mennyi negatív dolog van a világban. Nem kell messzire mennünk, elég, ha magunkba nézünk, mert bennünk, emberekben van a hiba… Másról sem szólnak a híradások, minthogy gyilkosságok, balesetek, természeti katasztrófák történnek. Ez a három dolog csak egy szelete annak a rossznak, ami a világban zajlik nap, mint nap. A híreket válogatják és valahogy mindig a negatív eseményekből kapunk többet. A nemzetünk alapvetően pesszimista, ezért talán még érzékenyebbek vagyunk a jót mellőző információk tömkelegére. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy valamiben pont megegyezünk a többi embertársunkkal kortól, nemtől, nyelvtől függetlenül. Mindannyiunkban gyökeret vert a BIZONYTALANSÁG érzése. Eddig sem tudtuk, hogy mit hoz a holnap, de talán a különböző merényletek után nem is vágyunk a másnapra. Inkább maradnánk egy olyan nap foglyai, ami viszonylag jól telt el.
kép: allianceabroad
Nem kívánom, hogy tökéletes legyen a világ. Csak BÉKÉT szeretnék, ELFOGADÁST és TISZTELETET. Nyilván sokkal könnyebb fellökni a másikat, mint megkerülni, de emellett kegyetlen megmozdulás is. Az olyan tulajdonságok, mint az empátia, bizalom, törődés, már kezdenek luxuscikké válni.
„Elvek, hitek, erkölcsök… nevetségesek lesznek egy pár év múlva! És mi majd egymást győzködve rombolunk le olyan dolgokat, amiért más egész életében dolgozott…” (Plastikhead feat. Majka: Ha menni kell)
Ugyan minek kérdezzem meg a másikat, hogy van, ha tőlem sem kérdezi meg senki?! Nekem legyen jó, utána jöhetnek a többiek. Ez a divatos életszemlélet manapság. A társadalom nagy része ÉN központú, élet-halál harc megy a magasabb pozíciókért, az „egy főt felveszünk” állásokért, aminek már semmi köze az egészséges versenyzéshez. Elmegyünk egymás mellett, gyakran köszönés nélkül. Ha mégis megállunk egy-két percre a Hogy vagy? Jól, és te? Én is. rituálén kívül más nem hangzik el. Eszünkbe sem jut megkérdezni, hogy Biztos minden rendben? A kivételek száma egyre kevesebb.
„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.” (Albert Einstein)
Szerintem mindenki jónak születik. A körülmények, a tapasztalatok, a velünk történt események hatására válunk rosszá, de csak akkor, ha úgy döntünk, hogy a gonoszság útjára lépünk. Mindenki maga dönti el, hogy ki szeretne lenni, hogy a cselekedeteivel merre billenti ki a mérleget. Persze előfordulnak szélsőséges esetek is, de azoknak az elemzésétől most eltekintek. Vannak, akik azt gondolják, hogyha a szülő alkoholista, drogos vagy hajlamos a depresszióra, akkor a gyereke is az lesz. Bizonyos esetekben igaz, de azért akadnak pozitív példák is, akik a társadalom építéséért dolgoznak, tesznek jót. Rengeteg negatív hatás ér bennünket az életben. Ez alól ti sem vagytok kivétel, de én sem. Viszont mi döntjük el, teszünk-e azért, hogy kicsit jobbá tegyük a világot.
kép: mydeal
Kiemelt kép: medium
