Korábban megjelent egy könyvajánlónk a Corvin János életét feldolgozó levélregényről, amelyet Várkonyi Tibor írt. Ez a történet rengeteg háttérmunkát igényelt, elköteleződést és lelkesedést, így kíváncsi lettem a szerző mögöttes mozgatórugóira. Most elolvashatjátok a szerzővel készült interjút, amelyben nemcsak a regény születéséről, hanem magáról az íróról is többet megtudhatunk. Fogadjátok szeretettel ezeket a sorokat!
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Tíz éves koromban az apai nagyszüleimnél játszottam, és kutatgattam mindenhol, mint minden rendes gyermek. A különbség talán annyi lehetett, hogy már akkor nagyon sokat olvastam, tehát amin betű volt, az volt a terepem. Az egyik fiókban találtam egy olyan könyvet, amit nem tudtam elolvasni, sőt a betűket sem ismertem. Kivették a kezemből, és azt mondták, hogy erről nem nagyon beszélünk. Nos, ez egy héber imakönyv volt, amit megpróbáltak elrejteni előlem, nem sikerült. Ők nem nagyon beszéltek, a másik nagyszüleim közül ekkor már csak a nagymamám élt, ő viszont rengeteget mesélt a családról. Ők amúgy katolikusok, de semmi közük a valláshoz már legalább egy évszázada. Ekkor kezdtem el foglalkozni azzal, hogy meg kellene ismerni mindkét oldal történetét, hiszen mindkettő én vagyok. Innen már csak egy lépés volt az a megbúvó gondolat, hogy a tapasztalatokat megörökítsem.
Mesélj az írásról! Mit jelent számodra?
Az írás beszélgetést jelent magammal. Nem vagyok jó társasági ember, 3-5 fő feletti csoportban inkább hallgatom a többieket. Bírósági tárgyalásokon sem szerettem a perbeszédeket, (mert ezek nagy része – meg ne sértsek senkit – teljesen felesleges időtöltés), és én nem nagyon tudok mellébeszélni. Amikor viszont írok, akkor flow állapotba kerülök, semmi nem vonja el a figyelmemet, és elképesztően kitárul a tudatom. Ez az utóbbi fél évben derült ki igazán, amikor elkezdtem esszéket írni. Tele vagyok ki nem mondott gondolatokkal, és ki nem adott érzelmekkel. Az írás jelenleg ezeknek a gyógyító energiájú kiengedését jelenti.
Honnan jött az ötlet vagy a vágy, hogy családkutatással is foglalkozz?
Egyszerre érkezett a kettő: feltárni és meg is örökíteni a családi múltat, mert mindenkinek nagyon érdekes a saját családtörténete, még akkor is, ha úgy gondolja, hogy szüleivel, nagyszüleivel semmi nem történt az életükben. Ez tévedés.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek azáltal, amit csinálsz?
Kicsit olyan, mint a DNS minta. A múlttal tudom megajándékozni őket, aminek ismeretében egészségesebben tudnak viszonyulni a saját életükhöz, tapasztalataikhoz, s ezáltal egy boldogabb jövőt remélhetnek. Sok esetben egy családkutatás során kiderült esemény tette érthetővé egy rokon magatartását, s ennek ismeretében mindenki megbocsátott neki. Persze az ellenkezője is megtörténhet.
Melyik volt az első regényed, és hogy jutottál el a kiadásáig?
A „Sára, Hágár és Mária fiai” regény. Édesapám 60. születésnapjára gondoltam írok egy novellát a családjáról. Aztán, amikor ez meglett, megírtam az előtte és az azt következő időszakot is novellaként. Akkor jöttem rá, hogy a sok novella valójában egy nagy regény fejezetei a fejemben. Ezután komoly kutatásokat folytattam az európai zsidóság történetéről, s így egy több száz éves regényt írtam. Mivel említettem, hogy vegyes származású vagyok, e regényben próbáltam feloldani a saját szorongásaimat e helyzettel kapcsolatban. Ezt úgy oldottam meg, hogy igen sok generációnak megírtam a történetét, folyamatos összekapcsolódással, de oly módon, hogy a feleségek hol zsidók, hol keresztények, hol muszlimok voltak. Ezen a nagy kavalkádon keresztül próbáltam bemutatni a három világvallást, és a keveredés valóságát. A borítót az öcsém, Várkonyi György grafikusművész tervezte, egy zsidó férfi látható rajta, a pajeszában DNS-spirál, azon belül az egyes alkotóelemek a világvallások szimbólumai voltak. A könyvet megmutattam néhány rabbinak, akik nem igazán tudtak mit kezdeni vele, mert nem volt kosher számukra. Ezután egy nagyon kedves barátom, aki a kutatásokban is segített, jelentette meg a saját kiadójával (Vándor Károly, VPP Kiadó).
Corvin János személye és élete mivel fogott meg téged?
Egyszerűen nem értettem, hogy a Wikipédia szócikke Corvin Jánosról hogyan lehet rövidebb (már elnézést) a rólam szóló szócikknél. Ráadásul érzékenyen érint, ha egy történelmi személyiséget, akiről semmi rosszat nem ismerünk, a történetírás semmilyen vagy negatív véleménnyel van. Pontosan ez történt II. Lajos király esetében, ami a „Négy király, egy szultán” című könyvet eredményezte. Itt is azonnal kiderült: a hercegnek a sajtója volt rossz, ami elsősorban az apja, Mátyás király által elkövetett törvénytelenségeknek és a mostohaanyja ellen érzett nemzeti ellenszenvnek volt köszönhető. Tulajdonképpen kárörvendő történelemírást találtam vele kapcsolatban, és miután a forrásokból megismertem a személyét, egy kifejezetten kedvelhető, jószándékú és hősies magatartású férfit láttam magam előtt. Egyszerűen komoly együttérzés fogott el vele kapcsolatban, aminek ez a könyv lett az eredménye: megpróbáltam őt a helyére tenni, mert méltó volt nagyapjához, Hunyadi Jánoshoz, és apjához is. A történelem intézte el őt is, ahogy 1526-ban Magyarországot.
Megosztanád olvasóinkkal Az utolsó Hunyadi c. regényed születésének történetét?
Részben az előző kérdésben megadtam a választ. Valójában úgy történt, hogy miután megírtam II. Lajos történetét, a kötet előzményekért kiáltott, s elkezdtem vizsgálni, hogy van-e olyan személy, akin keresztül ez az időszak megírható. Tökéletes választásként jelentkezett Corvin János, aki 1504-ben hunyt el, míg II. Lajos 1506-ban született, akinek az apja, a általam nagyon kedvelt, mostanában rehabilitált II. (Jagelló) Ulászló pont Corvin Jánossal szemben lett királyunk.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan író, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Túl sok van, amiből az következik, hogy nincs olyan, aki abszolút kiemelkedne, legfeljebb talán Robert Graves (1895-1985).
A holtakat életre kelteni
Nem nagy varázslat.
Kevés, aki teljesen halott:
Fújj rá egy halott hamvaira
És felcsap az élő láng.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?
Egyértelmű, hogy soha nem fogok a magam (!) számára fontosabb művet alkotni, mint a „Családtörténet Határok Nélkül (I-II). Ez nem regény, hanem egy 1266 darab A4-es oldalnyi genealógiai munka, a gyermekeim összes egyenesági ősének rendbeszedése, és történetük megírása. Az egyszerű jobbágyoktól kezdve Szent Lászlóig, Zrínyi Miklóstól kezdve mondjuk egy zsidó szatócsig mindenki benne van.
Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz?
Ügyvéd vagyok, családfákat is készítek, de a kérdés lényegét tekintve a családommal vagyok, illetve gondolkodom.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
A buddhizmus filozófiájának enyhe háttér támogatásával elérni azt, hogy a szeretteimmel együtt boldogan éljünk. Illetve jelenleg az esszéírás, mely érezhetően segít az ismerőseimnek átvészelni a jelenlegi korszakot.
Mi az, ami boldoggá tesz?
A tudat, hogy az élet célja a boldogság, és a szeretteim életútjának szemlélése, s ha kell igazgatása a cél érdekében.
Mik a további céljaid? Dolgozol új kéziraton/kéziratokon?
Fél év alatt nagyjából 250 esszét írtam, és folyamatosan írok. Ezekből jó lenne egy válogatást kiadni, de pénzhiány miatt ez most nem aktuális. Támogatást erre bizonyosan nem fogok kapni, mert erősen rendszer kritikusak a megnyilvánulásaim. Ami a történelmi regényeket illeti, két személy is van, akivel lehetne valami komolyat kezdeni. Az egyikük életét néhány éve „feldolgoztam”, most szépen arra vár, hogy kezembe vegyem. Jó lenne egyszer (majd valamikor) a 30 éve – úgy 1-1,5 év alatt – írt ezernél több versemmel is kezdeni valamit.
Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!
Olvassatok! Ha egy könyv nem tetszik meg az első negyedében, hagyjatok fel vele. Az időtök sokkal értékesebb annál, hogy a tudatotoknak nem kedves gondolatokkal töltsétek fel.
Bizonyosan megtalálja mindenki a neki tetsző írásokat. A nagy név nem garancia egy értékes munkához, és fordítva is igaz: egy teljesen ismeretlen szerző is írhat olyan történelmi regényt, ami elképesztő. Végezetül legyetek boldogok, de soha nem más kárára!
Köszönöm az interjút! További sok sikert!
Minket ezen a linken támogathatsz
Képek a szerző facebook-oldaláról származnak
