’’csak a mindenem voltál,
soha így még nem szerettem mást’’
Tóth Gabi
Szeress bele magadba, amikor reggel először érzed meg a frissen főtt kávé illatát. A teraszra kiülve, lassan fogyasztod el, miközben lágy zene szól a háttérben, pontosan eltalálva a hangulatod. Amikor, habár tudod, hogy késésben vagy, adsz magadnak pár nyugodt percet, hogy eltudd fogyasztani a reggeli italod. Mert valahol mélyen magadban tudod, megérdemled.
Szeress bele magadba, amikor az ablakon keresztül figyeled a vihart, ami nem okoz szorongást, hanem megnyugtat. Ahogy az eső az ablakot kopogtatja, a szél kicsavarja a fákat, s elveszel a gondolataidban egy pillanatra. Annyi hurrikánt túléltél már, hogy egy újabb már meg se lepne. Erősebb vagy, mint bárki gondolná.
Szeress bele magadba, amikor ismét elbuksz. Amikor teljes erődből rohansz, s egy pillanatig elhiszed, hogy minden rendbe jött. Aztán valami csattan, s ismét a földön találod magad. De még most se adod fel, minden erőd összeszedve, talpra állsz, leporolod magad, majd mintha semmi sem történt volna, tovább mész.
Szeress bele magadba, amikor mindenki a bukásodra vár, de te mégis emelt fővel mész előre, nem is törődve azzal, mi is van körülötted. Amikor az emberek minden oldalról támadnak, amikor a barátaid is hátbaszúrnak, te azonban mégse adod meg másnak azt az örömöt, hogy elbizonytalanodj. Tudod, hogy melyik a te utad, s nem engeded meg senkinek, hogy letereljen róla.
Szeress bele magadba, amikor hosszú idő után, először jutsz el bulizni. Amikor végre elengeded magad, az ereidben érzed a zenét, s pontosan tudod, hogy semmi és senki sem vihet el a tánctérről. Amikor úgy élsz, mintha ez lenne az utolsó napod. Bármilyen megbánás nélkül. Szabadon.
Szeress bele magadba, amikor egyedül találod magad a tömeg csendjében. Amikor mindenhol emberek vesznek körül, te mégis magányosnak érzed magad közöttük. Amikor csak magadra számíthatsz, mégis érzed, hogy bármerre is rohannál, sose szabadulnál meg a magány karmaiból. Szeress bele magadba akkor.
Szeress bele magadba, amikor egy szakítás után végre azt érzed, hogy készen állsz arra, hogy továbblépj. Amikor a szíved darabokban hever a földön, a könnyeid megállás nélkül folynak le arcodon, te meg sose érezted ennyire rosszul. Azonban mindig a legsötétebb után süt legfényesebben a nap, s nem számít mennyit is vesztettél, egy dolog mindig megmarad neked. Saját magad.
Szeress bele magadba, amikor erősnek érzed magad. Amikor összeszeded az egész életed, s nem nézel már vissza. Amikor már nem nézel hátra, elfelejted a múlt sérelmeit, csak magad vagy, szabadon, teljesen őszintén, boldogan. Amikor már nem számít ki mit gondol, csak magaddal foglalkozol, eléred az álmaid, büszkévé teszed magad.
Szeress bele magadba, mert senki más sem tud annyira szeretni téged, mint amennyire te tudod magad szeretni. Mert a nap végén csakis egyetlen ember van ott neked, egyetlen ember látja az összes gondolatod, félelmed. A nap végén senki sem tud összeszedni, csakis te magad. Szeress belé magadba. Újra és újra.
Szeress bele magadba…
legalább annyira, mint amennyire belé szerettél bele.
Kiemelt kép: http://www.pinterest.com