szeress bele magadba…

szeress bele magadba…

’’csak a mindenem voltál,
soha így még nem szerettem mást’’
                            Tóth Gabi

http://www.pinterest.com

Szeress bele magadba, amikor reggel először érzed meg a frissen főtt kávé illatát. A teraszra kiülve, lassan fogyasztod el, miközben lágy zene szól a háttérben, pontosan eltalálva a hangulatod. Amikor, habár tudod, hogy késésben vagy, adsz magadnak pár nyugodt percet, hogy eltudd fogyasztani a reggeli italod. Mert valahol mélyen magadban tudod, megérdemled.

Szeress bele magadba, amikor az ablakon keresztül figyeled a vihart, ami nem okoz szorongást, hanem megnyugtat. Ahogy az eső az ablakot kopogtatja, a szél kicsavarja a fákat, s elveszel a gondolataidban egy pillanatra. Annyi hurrikánt túléltél már, hogy egy újabb már meg se lepne. Erősebb vagy, mint bárki gondolná.

Szeress bele magadba, amikor ismét elbuksz. Amikor teljes erődből rohansz, s egy pillanatig elhiszed, hogy minden rendbe jött. Aztán valami csattan, s ismét a földön találod magad. De még most se adod fel, minden erőd összeszedve, talpra állsz, leporolod magad, majd mintha semmi sem történt volna, tovább mész.

Szeress bele magadba, amikor mindenki a bukásodra vár, de te mégis emelt fővel mész előre, nem is törődve azzal, mi is van körülötted. Amikor az emberek minden oldalról támadnak, amikor a barátaid is hátbaszúrnak, te azonban mégse adod meg másnak azt az örömöt, hogy elbizonytalanodj. Tudod, hogy melyik a te utad, s nem engeded meg senkinek, hogy letereljen róla.

http://www.pinterest.com

 

Szeress bele magadba, amikor hosszú idő után, először jutsz el bulizni. Amikor végre elengeded magad, az ereidben érzed a zenét, s pontosan tudod, hogy semmi és senki sem vihet el a tánctérről. Amikor úgy élsz, mintha ez lenne az utolsó napod. Bármilyen megbánás nélkül. Szabadon.

Szeress bele magadba, amikor egyedül találod magad a tömeg csendjében. Amikor mindenhol emberek vesznek körül, te mégis magányosnak érzed magad közöttük. Amikor csak magadra számíthatsz, mégis érzed, hogy bármerre is rohannál, sose szabadulnál meg a magány karmaiból. Szeress bele magadba akkor.

Szeress bele magadba, amikor egy szakítás után végre azt érzed, hogy készen állsz arra, hogy továbblépj. Amikor a szíved darabokban hever a földön, a könnyeid megállás nélkül folynak le arcodon, te meg sose érezted ennyire rosszul. Azonban mindig a legsötétebb után süt legfényesebben a nap, s nem számít mennyit is vesztettél, egy dolog mindig megmarad neked. Saját magad.

Szeress bele magadba, amikor erősnek érzed magad. Amikor összeszeded az egész életed, s nem nézel már vissza. Amikor már nem nézel hátra, elfelejted a múlt sérelmeit, csak magad vagy, szabadon, teljesen őszintén, boldogan. Amikor már nem számít ki mit gondol, csak magaddal foglalkozol, eléred az álmaid, büszkévé teszed magad.

http://www.pinterest.com

Szeress bele magadba, mert senki más sem tud annyira szeretni téged, mint amennyire te tudod magad szeretni. Mert a nap végén csakis egyetlen ember van ott neked, egyetlen ember látja az összes gondolatod, félelmed. A nap végén senki sem tud összeszedni, csakis te magad. Szeress belé magadba. Újra és újra.

Szeress bele magadba…
legalább annyira, mint amennyire belé szerettél bele.

 

Kiemelt kép: http://www.pinterest.com

Szerző:

"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/