– Uraim! Meg kell érteniük, ez a könyv ebben a formában nem jelenhet meg!
Wilhelm arcán sötét árnyék jelent meg, pillantása szinte izzott, mintha a pokol tüze szította volna belülről. Bátyja azonban nyugodt, de határozott hangon válaszolt az asztal túlfelén ülő Herr Zimmernek:
– Ezeket a történeteket olvasniuk kell az embereknek!
A kiadó vezetőjének tekintete egyetlen pillanatra tévedt csupán a spárgával átkötött vaskos kéziratra, amit Wilhelm Grimm felvett az asztal széléről, és úgy szorított a mellkasához, mintha az élete függene tőle. Zimmer beleborzongott, karján a szőrszálak égnek meredtek. Amikor korábban a történeteket olvasta, úgy érezte, valami borzalmas, sötét erő egyre közelebb és közelebb oson hozzá. Mintha a gyertya lángja is egyre kevesebb fényt adott volna. A szavak akár a bőre alá ékelődő tüskék. Alig várta, hogy megszabaduljon végre ettől a papírhalomtól.
– Sa…sajnálom – nyögte, majd nagyot nyelve hozzátette. – Talán, ha kissé finomítanának a szövegen! Ha mesét írnának belőle, Berlinben a Realschulbuchhandlung kiadó biztosan…
– Ostoba – sziszegte Wilhelm felpattanva, a papírhalmot a zekéje alá rejtve az ajtó felé indult.
Jacob nyugodtabban állt fel, és megvárta, hogy a vezető az ajtóig kísérje, aztán mielőtt kilépett volna, visszafordult, és a másik szemébe nézett. Pillantása akár a jeges tó fagyott tükre.
– Maga is érezte, igaz?! – Majd Zimmer félelmét látva sötét vigyorral hozzátette. – Higgye el nekem, sosem fogja elfelejteni!
/Lir Morlan/
Hogy mik voltak az első gondolataim?
Pár hete szereztem tudomást erről a könyvről, s amint megláttam a borítót, tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Világéletemben szerettem a horror műfajt, így a Grimm: Sötét mesék kötet hamar közelkerült a szívemhez. Amikor először a kezembe vettem a könyvet, volt egy elképzelésem, hiszen ismertem már a Grimm mesék sötét változatát, azonban a kötet túlszárnyalta minden elképzelésemet.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Szerteném ezt a kötetet azoknak ajánlani, akik szeretik a horror történeteket. A Grimm: Sötét mesék számos sötét mesét tartalmaz, s szinte garantálható az, hogy mindenki megtalálja a hozzá illő történetet. Továbbá szeretném ajánlani azoknak is, akik a tündérmeséken nőttek fel, s most megszeretnék ismerni az igazi meséket mögöttük. Talán lehetne úgy is nevezni ez a könyvet, hogy: tündérmesék éjfél után.
Hogy miért volt jó?
Az igazi horror történetek nem azok, amelyek megrémisztenek. Nem nem. Egy jó horror történet elgondolkodtat. Elgondolkodtam arról, hogy mi is a jó és mi is a rossz. Nem véletlenül mondják, hogy minden történetnek két oldala van. És egyáltalán nem mindegy az, hogy melyik oldalát ismerjük. Hiszen a gonosznak is lehet nyomos indítéka arra, hogy miért cselekszik úgy, ahogy cselekszik. Lehet nekik a gonoszság az egyetlen megoldás.
Ez a könyv számos mesén keresztül elgondolkodtat mindent. Néha azt hisszük, hogy ismerünk valamit, máskor meg teljesen elbizonytalanít minket. Mégis élvezhető. De még mennyire.
Hogy tetszett-e?
Nekem nagyon tetszett. Már régóta elakarta olvasni, amikor meg felajánlottak egy példányt, azon nyomban lecsaptam rá. Csak úgy faltam a lapokat. Olvastam buszon, parkban, kávézókban.
Tetszett, hogy nem mindennapi. Hogy nem megszokott. Valami újat nyújtott, valami olyat, amire nem számítottam. Az írok nagyon jól összeállították a könyvet, minden korosztály élvezheti.
Őszintén megmondva, kicsit bántam, amikor befejeztem. Szívesen olvastam volna még pár történet. De talán majd a következő kötetben.
