Sokat gondolkodtam az ajánló megírása előtt, hogy a könyv alapjául szolgáló Éhezők viadala trilógia ismeretével mutassam be a könyvet, vagy mutassam be úgy, mint egy önálló könyvet. Végül arra jutottam, hogy ennek a könyvnek akkor van igazán súlya, ha ismerjük az eredeti művet, vagy legalább utólag pótoljuk Suzanne Collins méltán híres regényét. Végül is, egy előzménytörténetről beszélünk.
Fülszöveg:
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.
Az Énekesmadarak és kígyók balladája Coriolanus Snow történetét követhetjük végig.
Az élmény végig megtartja a feszültséget ami a történet előrehaladtával egy jobban kihegyeződik. A történet három fő részre van osztva.
Az elsőben megismerkedhetünk a főhősünk családi, baráti és társadalmi kapcsolataival. Belátást kapunk a múltjába és a gondolkodásába, gondolataiba. Az első részben igazából megértjük, hogy mit miért tesz, vagy nem tesz. Azonosulni tudunk a gondolataival, cselekedeteivel, vagy éppen megkérdőjelezhetjük azokat. Egy biztos. Az első rész megalapozza a történet további részeit, és beránt minket a történetbe és nem engedi, hogy lerakjuk a könyvet, amíg a végére nem érünk. Nekem személy szerint ez a rész volt a kedvencem a könyvben, mert olyan dolgokat tudtam meg, ami zseniálisan kitágította azt a világot, amit az Éhezők viadala 2008-ban elhozott nekünk.
A második részben az izgalom a tető fokára hág. Ebben a részben vert a leghevesebben a szívem. A rész tele van izgalmasabbnál izgalmasabb részekkel és szeretett írónőnk egy-két fordulatos eseménnyel sosem hagyja, hogy a figyelmünk lankadjon. Kézzel fogható feszültség van végig a könyv ezen szakaszában. Csavarok, fordulatok és eszeveszett tempójú események követik egymást ami minden oldalon leköti a figyelmet. Ha film lenne, ez lenne az a rész ahol pislogni se mernénk, mert tartanánk attól, hogy lemaradunk egy szempillantásnyi történetről is ami miatt elveszíthetjük a fonalat.
A harmadik részt a kettő ötvözete képen tudnám leírni. Ez az a rész ahol látom azt, hogy az írónő mennyire tudatosan szerkeszti meg a könyveit. A fejezet lassabban, mondhatni „unalmasabban” indul. De ez nem véletlen. A könyv olvasása közben ez által még inkább együtt tudunk érezni Coriolanus-al. Ahogy egyre közelebb érünk a végéhez, ismét új lendületet kap a történet és újabb és újabb fordulatot és izgalmas részt hoz el nekünk a fejezet.
Nekem személy szerint a könyv vége kicsit elkapkodottnak tűnt. A gondosan felépített történet befejezése számomra egy kicsit kidolgozatlannak érződött. Valahogy, egy jobban kidolgozott lezárást vártam, ami katarzissal engedi el az embert.
Az utolsó rész után, az epilógusban még egy kis bepillantást enged a lelkes rajongóknak a könyv a körzetek és a kapitólium jövőjére. Nekem nagyon kellett ez a rész. Ezzel a mini fejezettel enyhítettek a könyv utolsó nagy fejezetének lezárásán.
Szó se róla. A könyv egyszerűen pazar. A mai világban is égető problémákat teszi fel kérdésnek. A könyv zsenialitását tükrözi, hogy a kérdéseket nem válaszolja meg az olvasó helyett. Irányt mutat és megmutatja az érme mindkét oldalát, aztán rábízza a kedves olvasóra hogy gondolataiba merülve elgondolkozzon ezeken, a kicsinek koránt sem nevezhető kérdéseken.
Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy zseniális előzménytörténet. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Szerelem, háború, árulás és minden, ami egy mai zseniális történethez kell. Aki nem olvasta az eredeti trilógia és szeretne becsatlakozni ebbe az észveszejtő világba, annak egy remekül felépített négy kötetes történet fog a szeme elé tárulni. Azoknak, akik már találkozott korábban Kattnis Everdeen kalandjaival szinte kötelező darab.
Új és más szemszögből bevilágított oldalát lesz lehetősége megismerni az éhezők viadala puszta létezésének.
Jó olvasást és köszönöm az Agave kiadónak a könyvet és a lehetőséget!
Kiemelt kép: Agave Kiadó
