Évek óta betegségként kezelik. Mit tegyünk a megelőzése érdekében?
Szakemberek szerint folyamatos, kezeletlen nyomás hatására alakul ki a fizikai-szellemi-érzelmi kimerülés, röviden szólva: kiégés.
A szindrómát sokáig csak a menedzserek betegségének tartották, de manapság ritka az olyan munkakör, ahol nem fordul elő.
kép: dub
Napjainkban, amikor három ember feladatát egynek kell elvégeznie semmi meglepő nincs abban, sokunkban idővel kihuny a láng. Közel sem arról van szó, hogy elfáradunk, szabadságra megyünk, és azután ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Végleges esemény a burn out. Visszafordíthatatlan.
Mégis, mi az oka? Hogy jutottunk el idáig? Meglátásom szerint száz százalék, hogy ez egy folyamat része, amelynek kiinduolópontja a második gazdasági világválság volt. Óriási pénzeket buktak el “nagy” emberek, amelyet a dolgozók létszámának csökkentésével, bizonytalan élehelyzetbe lökésésvel kompenzáltak. Véget ért a jó világ. Megszűnt a ma elbocsájtottak, holnap kezdhetek az új helyen. Csökken a megfelelően működő cégek száma, és ahogy azt mondani szokás a fejétől bűzlik a hal, ami annyit jelent a vezetőségek hatékonyabb működésére lenne szükség, ideális munkakörülmények biztosítására. Persze a fizetés sem utolsó szempont, de sovány vigasz a jó bér, ha könnyek, és verejték árán keressük meg.
Bízzunk benne, egy napon megjavulnak a rendszerek, de addig is nézzük, mit tehetünk a kiéégés megelőzéséért?
Tudatos pihenés. Sokan még akkor sem lazítanak, amikor lehetőségük nyílik rá, mert munka után még várják az embert az otthoni teendők. Azt javaslom, ne akarjuk egy nap alatt megváltani a világot. Amennyiben akad szabad negyed vagy félóránk dőljünk le. Később hálásak leszünk magunknak ezért.
Énidő. A világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie, hogy jut alkalom saját személyünkre. Manapság viszont, amikor mindenki rohan (tisztelet a kivételnek), éppen arról az emberről feledkezünk meg, akivel az egész életünket töltjük: önmagunkról. Változtatni sosem késő. Kezdjük el az önvalónkkal törődést most!
kép: pixabay
Alkalmazzuk a fent említett módszerek közül valamelyiket, vagy mindkettőt a burn out megelőzésére.
Mit tegyünk, ha már kiégtünk? Törődjünk bele, kész, vége, ennyi volt, és nézzünk új munkahely után. Tudom, nehéz. Magam is jártam már úgy, hogy a szeretett állásom megszűnt. Bármennyire is szerettem csinálni, éreztem többet képtelen lennék. Aztán elengedtem. Így volt helyes.
A kiégés megtörténhet negyven év, vagy öt nap alatt. A lényeg a megelőzés, vagy amennyiben már késő új harmónikusabb munkahely keresése. Kívánom, hogy mindannyian találjuk meg a nekünk valót. Sok sikert!
Kiemelt kép: Goodfon
Amennyiben tetszik a munkánk itt tudsz minket támogatni.
Köszönjük! 🙂
