Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
László Orsi a nevem, 24 éves vagyok és jelenleg a férjemmel és a cicánkkal Augsburgban élünk. Már középiskolás koromban is érdekelt a magyar nyelv, talán ez köszönhető az egyik tanárnőmnek, aki sajnos idő előtt nyugdíjba vonult. Mikor kiköltöztünk Németországba, nem igazán beszéltük a német nyelvet, ezért segédmunkásként kezdtem dolgozni. A munkával nem volt baj, viszont unalmas volt. 8 óra alatt nem igazán találtam olyan elfoglaltságot, amivel a figyelmemet le tudtam volna kötni a figyelmemet, ezért elkezdtem írni.
Amikor ezt elmeséltem egyik barátnőmnek ő biztatott, hogy nyugodtan hozzak létre egy saját oldalt és publikáljak, mert van benne tehetség. Azóta rendszeresen írok.
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
A verseim leginkább a saját érzelmeimet tükrözik. Bizonyos dolgokat, ahogyan megéltem és ahogyan látok dolgokat. Kaptam kritikát is, viszont úgy érzem az én verseim nem azért születnek, hogy egyfajta sémáknak megfeleljenek. Minden kategóriában írok, lehet vallásos, szerelmi vagy akár halálról szóló versek. Leginkább a gyász, halál és a szerelem, amiről könnyebben írok, mivel sok számomra fontos embert elveszítettem, így könnyű az azonosulás és eléggé érzelmes és romantikus lélek vagyok.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Érzelmeket. Ez a legfontosabb számomra. Szeretek visszajelzéseket olvasni a verseimről, mert így mindig kapok egy szeletet abból az érzésből, amit az olvasónál kiváltott. Számomra nem fontos, hogy azt értse valaki, amit én feketén-fehéren leírtam, hiszen az az én érzésem, de ezt egy olvasó értheti teljesen másképp. Másodsorban sokszor találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy „ugyanezt érzem és gondolom, mintha rólam írtad volna, csak én ezt nem tudtam volna megfogalmazni.” és úgy érzem, hogy a verseimben más emberek is megtalálják saját magukat.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Kedvenc költőm mindig is József Attila volt. Valamilyen szinten azonosulni tudtam a fájdalmával és azzal, hogy nem találta a világban a helyét. A legelső vers, ami olvastam, az József Attilától a „Tiszta szívvel” , ezután kerestem többnél több verset s azt hiszem, egyetlen egy költő sincs, akinek a művei ennyire megfogtak volna. Körülbelül az összes ismerősöm tudja, hogy József Attila a nagy kedvenc.
Pár kedvencem tőle :
„Ha tested fázik, lelkem Rád adom”
*
„Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.”
*
„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Mióta ezzel foglalkozom, megjelent egy könyvem magánkiadásban, egy pár online magazinnal dolgozom együtt, jelent meg írásom már nyomtatott magazinban, nyertem közönség díjat, mégis a legbüszkébb az én kis oldalamra vagyok, ahol immár több, mint 3800 -an követnek napi szinten. Remek emberek, akik naponta várják az írásaimat és bátorítanak.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
A mindennapokban neves kortárs költőket szoktam olvasni és ez ad inspirációt, hogy több és több verset írjak, illetve a család és barátok, akik mindig bátorítanak, hogy jó úton haladok.
Mi az, ami boldoggá tesz?
A családom, a barátaim, az állatok iránti szeretet és alázat, és biztos vagyok benne, hogy ezek a tényezők nélkül nem lennék képes kitartani ezen a pályán.
Mik a további céljaid ezen a téren?
Szeretném, ha az emberek megismernék a verseimet, szeretnék a későbbiekben újabb könyvet kiadni, de ezt már kiadó által és örülnék, ha boldoggá tehetném azokat, akik olvassák a költeményeimet.
Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk, most azt is megteheted!
Imádom az állatokat, mindig is nagy szerepet játszottak az életemben, általuk megtanultam alázatosnak lenni és tiszta szívből szeretni és a hitem, ami elkísért az eddigi utamon.
Ne felejtsd el megadni az összes olyan elérhetőséged, ahol a munkáidat láthatjuk!
