Abraham Loeb, röviden Avi Loeb izraeli származású, harvardi professzor könyvét olvastam a hétvégén. Az asztrofizikus munkáját az Agave Könyvek adta ki pár hete, amelyben a 2017-ben feltűnt különleges jelenségről, az Oumaumuaról írt. A tudományos közeg elkönyvelte ezt az beazonosítatlan tárgyat üstökösnek, Loeb viszont számos olyan érvet hoz fel, amely azt támasztja alá, hogy az Oumuamua nem természetes képződmény, hanem egy másik intelligens faj által alkotott eszköz. A szerző mindezt közérthető és izgalmas módon tálalja, megmagyaráz számos jelenleg “divatos” és a fizikusi körökben szájon forgó szakfogalmat, gondolatkísérletekre invitál minket nem csupán Oumuamua eredetével kapcsolatban, hanem a földi és a földön kívüli élet, valamint a csillagközi utazás számos aspektusát is végiggondolja minket gondolkodásra ösztönözve.
Jelenleg a totális katasztrófa felé száguldunk. A környezetrombolás, a klímaváltozás, a járványok és a nukleáris háború nem szűnő fenyegetése csak a közismertebb veszélyeket jelenti ránk nézve. Sikerült berendeznünk a színpadot a saját kihalásunkhoz, méghozzá úgy, hogy az többféle módon is bekövetkezhet.
A tudományos tényeken és okfejtéseken kívül a tudós életébe, múltjába és tanulmányaiba is betekintést nyerhetünk, ami segít a magunkévá tenni Loeb gondolkodását és nézőpontját, megmagyarázza tudományos pályájának alakulását és elhivatottságát, így az olvasó is elevenebbnek és valóságosabbnak éli át a sorokat. Számos a hétköznapi életből vett analógiát, hasonlatot tár elénk, amitől nem csupán érdekessé és befogadhatóvá válik a szöveg, hanem olykor már költőivé is. És nemcsak fizikusoktól idéz, hanem régi filozófusi ambícióinak hála az egykori egzisztencialisták, sőt költők szavaira is visszautal. Loeb telve reménnyel és ihlettel, nagyra törő kutatási tervekkel, amely magával ragadja az olvasót, de nem fukarkodik a kemény megfogalmazásokkal sem. A “földönkivüli” görbe tükröt tart a mai tudományos elit elé, felfedi arroganciáját és félelmeit, miközben megjósolja a Föld közeli pusztulását is. Remélem, ahogy ő is reméli, hogy ez a vég elkerülhető, és az emberiség még időben észbe kap.
Ez a velős kis könyvecske számomra nagyon izgalmas utazás volt a csillagok között, a tudományos világban, Avi Loeb gondolataiban és izgalmas visszaemlékezés volt arra a csupán pár napig tartó látogatásra, amelyről az emberiség csak merő véletlenből értesült. A szerző gyönyörű, és mélyenszántó idézetével zárnám a soraimat:
Mik vagyunk hát, ha nem mulandó formák, amelyet néhány porszemnyi anyag vett fel a kozmikus történelem egy röpke pillanatára? Nemcsak azért vagyunk jelentéktelenek, mert a kozmosz hatalmas, hanem azért is, mert mi magunk rendkívül kicsik vagyunk. Mindegyikünk csak átmeneti képződmény. Jövünk és megyünk, és csak a többi átmeneti képződmény elméjében hagyunk nyomot. Ennyi.
Ha tetszett az ajánló, a könyvről az alábbi helyeken olvashatsz még:
Minket pedig EZEN a linken támogathatsz
A képek az AGAVE Könyvek promóciós anyagából származnak
