Baráth Katalin különleges hangvételű sci-fi regénye, az Afázia, idén jelent meg az Agave Könyvek gondozásában. Nyáron írtunk is egy ajánlót a könyvről, most pedig a többkötetes szerzőt mutatnám be nektek, aki mesél az inspirációról, az írásról, az Afáziáról és a korábbi regényeiről is.
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy írni kezdj?
Szokványos gyerekkori történet: nem esett nehezemre megtanulni se olvasni, se írni, szerencsére a szüleim se akartak belőlem már ötéves koromtól orvost, ügyvédet vagy marketingmenedzsert faragni, szóval időm is volt ilyesmivel szórakozni. Ráadásul az iskolában jól sikerült fogalmazásokkal meg diákújságírással ötösöket és jutalomkönyveket lehetett szerezni.
Mesélj az írásról! Mit jelent számodra?
Nyűg, mindig ez az első válasz erre a kérdésre. Még a mosogatásnak is szívesebben állok neki, mint hogy írni kezdjek egy regényt, novellát vagy tanulmányt. Ha nem győzködném magamat folyton, hogy a végén örülni fogok, és hogy meg tudom csinálni, sose fejeznék be semmit. (Sokszor így se.)
Mi inspirált, hogy megírd az Afáziát?
Az inspiráció szónak nemigen találom a jelentését, azóta legalábbis biztos nem, hogy kis híján 20 éve fölvettek junior szövegírónak egy reklámügynökséghez. Ha inspirációra várnék, egy szórólapot se tudnék megírni, nem hogy egy regényt. Regényt írni munka, egy elég idő- és energiaigényes, összetett munka, és ha nem így, hanem valami elvont, éteri dologként tekintenék rá, nem tudnám csinálni. Az Afáziához az vezetett, hogy régóta akartam írni egy sci-fit, és több év nem túl megfeszített ötletelés után találtam hozzá engem érdeklő témát meg nyelvet is.
Korábban más zsánerekben alkottál. Mi vezetett oda, hogy ezúttal a sci-fi mellett tetted le a voksodat?
Szívesen olvasok, nézek sci-fit, korábban írtam pár novellát is ebben a műfajban, azaz nem éreztem, hogy vaksötétbe ugrok. Mégis volt annyira ismeretlen a terep, hogy élvezzem a kísérletezést. A korlátok nélküliség, az, hogy egymillió dolgot ki kellett találni hozzá, egyszerre volt nehézség, de élvezet, lehetőség is.
Számos klasszikus idézetet, versrészletet beemeltél a regényedbe. Ezeket már régen bele akartad rakni valamelyik regényedbe, vagy az Afázia írása közben kerestél olyan idézeteket, amelyek passzoltak az által írt jelenetbe?
Az Afázia írása előtt raktam össze egy szöveggyűjteményt olyan részletekből, amelyekről úgy képzeltem, nemcsak simulnak majd a kitalált világba, de ki is emelkednek belőle.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan író, akit példaképednek tekintesz?
Nem igazán forgolódom az irodalmi életben, túl keveset tudok az írókról ahhoz, hogy bármelyiküket is példaképnek tekintsem. (De hát nem is ezért tartjuk őket.) Történészeket közelebbről látok dolgozni, köztük akad is jó néhány, akitől szívesen tanulnék munkamorált, és az intellektusuknak is bámulója vagyok.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta írással foglalkozol?
Nem állítanám, hogy a regényírással „foglalkozom”, ez inkább szabadidős tevékenység. De megtapogatni és megszagolni a nyomdából frissen érkezett könyvet – ha nem is büszkeség, de – máig nem múló öröm. Büszke leginkább arra vagyok, amikor erre a nyomdafestéktől illatos tárgyra, amit szakemberek az én kitalálmányaimból csináltak, idegen emberek a pénzüket, sőt az idejüket szánják.
Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz?
Pénzt keresek lakásra, kajára, ruhára, közlekedésre, könyvekre. Ezt sokféle módon csináltam már, most éppen tanítok és kutatok.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek azáltal, amit csinálsz?
Hú, hát erről inkább az embereket kérdezném meg, de szerintem még okosabb, ha csöndben maradok.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Ha eleget alszom, eleget eszem, eleget nevetek, eleget beszélgetek. És le tudok zuhanyozni melegvízzel.
Számos regényed megjelent már. Neked melyik a személyes kedvenced közülük, és miért?
Annak örülök legjobban, hogy mindegyiket meg tudtam írni akkor, amikor a leginkább el akartam mondani azt, amiről az adott regény mesél. Ma már valószínűleg nem volnék képes megírni A fekete zongorát, de e pillanatban már az Afáziát sem. Szerencsére nem maradtam le róluk, és ezért mindegyiknek hálás vagyok.
Dolgozol új kéziraton/kéziratokon?
Igen, kisebb-nagyobb lendülettel. De minél többet beszélek róluk, annál jobban fogy a lendület, szóval egyelőre hagyjuk a kérdést ennyiben.
Köszönöm az interjút!
Ha tetszett az interjú, az Afáziát és Katalin többi regényét itt szerezheted be:
