“Nem vagy enyém, míg magadé vagy” – ajánló Istók Anna könyvéről

“Nem vagy enyém, míg magadé vagy” – ajánló Istók Anna könyvéről

Régóta terveztem, hogy elolvasom Istók Anna könyvét, ami 2019-ben jelent meg és a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően sikerült megszereznem és elolvasnám ezt az izgalmas történetet. Mikor megláttam a könyv címét, még a fülszöveg elolvasása előtt, egyik kedvenc költőm, Szabó Lőrinc jutott eszembe, hiszen az ő egyik verse viseli ugyanezt a címet: Semmiért egészen. Emiatt is emeltem ki a versből egy sort, ami folyamatosan a szemem előtt lebegett a könyv olvasása közben.

A történet főszereplője Flóra, aki az első leírások alapján minden fiúnak, férfinek a tökéletes választás lenne: okos, szép, ambiciózus, vidám. És akár a legtöbb romantikus történetben, itt is jön az egyetem szívtiprója, a rosszfiú, Nándi, aki fogadásokat köt a haverjaival és bármelyik lányt felszedi. Azonban Nándi megismeri Flórát és érte megváltozik. A háttérben meg megismerjük Emőt, aki végig szerelmes volt a fiúba és abban reménykedett, hogy érte fog változtatni eddigi életén Nándi.

Ezután meg ugrunk az időbe és egy teljesen új párral találkozunk szemben Flóra és Nándi személyében, akik kicsit sem hasonlítanak az egyetem álompárnak kimondott személyekhez képest. Olvastam a történetet és végig azon gondolkoztam, hogy ez minden pár életében így van-e. Aztán jött a felismerés, ahogy haladtam előre a könyvben, hogy hiába lehetne ez egy nagyon jó kapcsolat és házasság, egy dolog hiányzik belőle: a kommunikáció. Folyamatosan úgy éreztem, hogy rengeteg hibát ki lehetett volna kerülni, ha a két főszereplő nem magában tartja a problémákat, olyakor súlyos terheket és döntéseket, hanem kimondják egymásnak.

A legelső ilyen probléma a családi fészek volt, amit Flóra gyűlölt és ezt nem adta tudtára normálisan a férjének, hanem helyette magába fojtotta. Nándi meg egyedül, hiába akarta meglepni szerelmét, közös megbeszélés nélkül választotta ki a közös lakásukat és utána csalódott volt, mert Flórától elmaradt a hatalmas örömködés. Ez számomra olvasóként, kívülállóként egy alapból kellemetlen helyzetet, alapot teremtett, ahol már látható volt, hogy lesznek itt még a későbbiekben kommunikációs problémák.

Azt gondolom, hogy ez a normális kommunikáció hiánya folyamatosan generálta a feszültséget, főleg amikor Flóra oldalát és a benne fokozódó feszültség okait jobban megismertük.

Úgy éreztem, hogy mindkét fél egy idealizált képet látott a szerelemről, a házasságról és egyik sem mert a valósággal, a problémákkal szembe nézni. Eközben láthattuk a válás folyamatát, az anyát, aki a közös csemetével akar bosszút állni a férjen, amiben sajnos a gyermek szenved a legtöbbet.

Nagyon szerettem, hogy elmélkedő történet volt előttem, aminek nem az volt a lényege, hogy minden oldalán történjen valami váratlan, hanem elgondolkoztatott azon, hogyan is kell ezeket a hibákat nem elkövetni.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy

/Szabó Lőrinc – Semmiért egészen(részlet)/

A szereplők kidolgozottak voltak, még a mellékszereplők, főleg Nándi édesanyja volt számomra egy olyan karakter, akivel leültem volna egy délután szívesen kávézni és hallgattam volna az élettapasztalatait. A szóhasználat, történetmesélés kellemes volt, egyenletes ment a történet és csak azt láttam, hogy lapozok, lapozok és már a könyv egyharmadánál, felénél, végénél tartok. Nagyon szeretem az elgondolkodtató, kérdéseket felvető, lélektani könyveket, úgyhogy számomra ez egy tökéletes választás volt.

Úgy gondolom, hogy ez a történet igazán tanulságos lehet mindenki számára, bennem folyamatosan kérdések merültek fel egy szerelem életen át tartó működésével kapcsolatban.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

Kiemelt kép: internet

Szerző:

"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni." Szeretem a mosolyt. Ha valaki miattam mosolyog, ha én valaki miatt mosolygok. Szeretem a napsütést, a tavaszt, ahogy körülölel és boldogsággal tölt fel. Szeretem a pillantást, a nevetést, az ölelést, a boldogságot, amit kapok a körülöttem lévőktől. Szeretem a teát, a kávét, a kekszet, amik egy jó beszélgetés mellett elfogynak. Szeretem az ízeket, az illatokat, az ételeket, a süteményeket, amik képesek felvillanyozni. Szeretem a pillanatokat, amik együtt egy életet alkotnak.